Adóblog
Olvassa a legfrissebb híreket !

Keresés

Cikkek

A cikk összefoglalóan mutatja be az ingatlan átruházással kapcsolatos gazdasági események áfa hatásait.

MI AZ INGATLAN?

A magyar jogban korrekt ingatlan definíció nem található. A HÉA irányelv végrehajtási rendeletében megfogalmazásra került az ingatlan definíció, így a magyar áfaszabályok alkalmazása során ezt kell használnunk. A rendelet a következő módon szabályozza az ingatlan fogalmi körét:

a)      a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;

b)     bármely épület vagy felépítmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani;

c)      az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyt már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők, liftek;

d)     az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.

A cikkben abból indulunk ki, hogy ingatlannak a földterület és/vagy a ráépített építmény minősül.

AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG HELYE (TELJESÍTÉSI HELY)

Ha az adófizetési kötelezettség illetve a teljesítés helye nem belföld, úgy áfafizetési kötelezettség nem keletkezik az ügylet során. Ha más ország a teljesítési hely, akkor az adott országban kell az adót megfizetni. Az ingatlanok értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan található. Ebből következik, hogy csak a Magyarország területén található ingatlanokkal kapcsolatban alkalmazzuk az áfatörvény szabályait.

Ha az ügylet külföldön teljesített, akkor a magyar adóalanynak az adott ország szabályait kell tanulmányoznia, melynek során el kell dönteni, hogy ki az adófizetésre kötelezett, melyik ország szabályai alapján kell kiállítani a számlákat, és mennyi a fizetendő adó. Egy külföldi ingatlan értékesítése esetén mindenképpen egy helyi szakember segítségét vegyük igénybe

A TELJESÍTÉS IDŐPONTJA

A teljesítés időpontja az a nap, amely időpontban az ügylet után adófizetési kötelezettsége keletkezik az eladónak. ingatlanértékesítési konstrukciók esetén a következő teljesítési időpontok vehetők számba:

            Amennyiben az ingatlan adás-vétel során a szerződés akarat előleggel vagy foglalóval kerül biztosításra, úgy az előleg vagy a foglaló átadásának, illetve az eladó bankszámláján történő jóváírás napja a teljesítési időpont. Ha az előleget nem az eladónak fizetik, hanem ügyvédi letétbe helyezik, úgy az előleghez fűződő jogkövetkezmény nem áll be csak akkor, ha az ügyvéd tovább utalja az előleget az eladónak.

            A vételi opcióként fizetett összeg nem előleg! A vételi jog vásárlása külön ügylet, és nem az ingatlan adókulcsával adózik, hanem minden esetben 27%-os. Az opció vételének teljesítési időpontja az opciós díj megfizetésének napja.

Az ingatlanértékesítés teljesítési időpontjaként két időpont jöhet szóba. Egyik a tulajdonos átszállásának napja, a másik az ingatlan birtokba adása.

            Ha a birtokba adás korábbi, mint a szerződés szerinti tulajdonjog átadás (részletvétel, lízing, tulajdonjog fenntartással értékesítés), akkor a birtokba adás a teljesítés időpontja.

            Ha a tulajdonjog átadásra kerül az ingatlan tényleges fizikai átadása előtt, akkor azzal minden tulajdonosi jogosultságot megszerez a vevő (birtoklás, használat, rendelkezés), így ez esetben nincs jelentősége, hogy a „kulcsokat mikor adják át”, a tulajdonszerzés időpontja teljesítési időpont lesz.

            Részteljesítés nincs ingatlanértékesítés esetében, csak előleg számla és végszámla állítható ki. Vagyis a birtokba vagy tulajdonba adásig fizetett összegek előlegnek minősülnek, majd a birtokba vagy tulajdonba adáskor ki kell állítani a végszámlát. (Súlyos hiba „ingatlanértékesítés X. részszámla” kiállítása!)

Ellentmondás az előző bekezdésben foglaltakkal: Az áfatv. 10. § d) pontja az építőipari szolgáltatást bizonyos körülmények teljesíülése esetén termékértékesítésnek tekinti. Akkor minősül az építőipari szolgáltatás termékértékesítésnek, ha munka következményeként olyan építmény kerül átadásra a megrendelőnek, amely építményt be kell jegyeztetni a földhivatali nyilvántartásba. E kvázi termékértékesítés esetén részteljesítés rendre alkalmazásra kerül, mivel a szerződés tárgya természetben osztható. A szerződő felek különböző készültségi fokoknál részteljesítésben szoktak megállapodni, mely megállapodásokat az adóellenőrzések során még nem kifogásolták meg.

AZ INGATLANÉRTÉKESÍTÉS ADÓKULCSA

Az ingatlanokat adómentesen vagy 27 vagy 5%-os adókulccsal értékesítjük.

            27%-os adó terheli az üres építési telkeket és az olyan felépítményes ingatlant, amely építés alatt áll, vagy a használatba vételi engedélye óta két év nem telt el.

            5%-os adó terheli az olyan lakóingatlant, amely építés alatt áll vagy két évnél nem régebbi, továbbá a hasznos alapterülete nem haladja meg több lakásos ingatlannál a 150 nm-t, egylakásos ingatlannál a 300 nm-t. 5%-os adó terheli a generálkivitelező szolgáltatását (kvázi termékértékesítés), ha az előbb említett ingatlant épít. Figyelem: bárkinek értékesítjük az ingatlant, az adókulcs 5%-os. A lakáshoz tartozó tárolók szintén 5%-os kulccsal értékesítendők, de a garázs és gazdasági épületek adókulcsa 27%-os Az egy helyrajzi számon található, különböző funkciójú építmények, építményrészek esetében az adóalapot meg kell osztanunk 5%-kal, 27%-kal adózó részre.

            Adómentes az olyan ingatlan értékesítése, amely az előzőekben tárgyalt kritériumoknak nem felel meg (külterületi földterület, belterületi földterület, ha nem építhető rá ingatlan, két évnél régebbi használatba vételi engedéllyel rendelkező ingatlan). Az adómentes értékesítés helyett választhatja az adóalany az adókötelezettséget.

Mindig a felépítménnyel azonos módon adózik az a földterület amelyiken építmény áll (ez valamennyi adóteher esetében azonos szabály).

ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETT SZEMÉLY INGATLANÉRTÉKESÍTÉS ESETÉN

Az adómentes ingatlanértékesítés esetén ez nem értelmezhető.

            Azon ingatlanok esetében, amelyeket fő szabály szerint adókötelesen kell értékesíteni (építési telek, építés alatt álló ingatlan, új ingatlan) az adó fizetésére az eladó a kötelezett. Kivételt képezhet ez alól a felszámoló által értékesített ingatlan, mivel a 100 ezer forintnál nagyobb értékű ügyletre a fordított adózás szabályait kell alkalmazni.

            Fordított adózással kell értékesítenie az adóalanynak azon ingatlanokat, amelyek alapban adómentesen értékesíthetők, de választotta rájuk az adókötelezettséget.

INGYENES INGATLANÁTADÁSOK

Az ingyenes ingatlanátadásra a NAV olyan jogértelmezést adott ki, amely nincs összhangban a jogszabály nyelvi értelmezésével (tehát ne a jogszabály szövege alapján határozzuk meg az adókötelezettséget).

            Ha ingatlant adunk át ingyenesen, azt kell vizsgálnunk, hogy az ingatlan beszerzésekor vagy építésekor az adót levonhattuk-e. Ha levonhattuk az adót, akkor az ingyenes átadás értékesítésnek minősül. Ha nem vonhattuk le az adót, akkor az átadás nem adótárgy, így nem kell utána adót fizetni.

            Ha levontuk az adót beszerzéskor és ingyenesen adjuk át az ingatlant a NAV szerinti a következő módon járjunk el:

            Ha az ingatlan építési teleknek vagy új beépített ingatlannak minősül, akkor az átadáskor az átadónak áfát kell fizetnie az ingatlan forgalmi értéke után.

            Ha az ingatlan nem új, de az átadó választotta az adókötelezettséget, az ingyenes átadáskor nem a fordított adózás szabályai alapján kell eljárni, hanem az átadó lesz adófizetésre kötelezett (jogszabályból nem olvasható ki). Ha az ingatlan nem új és készletként volt nyilvántartva az átadó könyveiben (nem tárgyi eszköz), és az átadó nem választotta az adókötelezettséget, akkor az ingyenes átadáskor az átadó a forgalmi érték után adófizetésre kötelezett (jogszabályból nem olvasható ki).

            Ha az ingatlan nem új, és tárgyi eszközként volt hasznosítva és az átadó nem választotta az adókötelezettséget, akkor az átadó az átadáskor nem számít fel adót.

            Ha az ingatlan nem új, és tárgyi eszközként volt hasznosítva és az átadó választotta az adókötelezettséget, akkor az átadáskor adót számít fel.

Ha az ingatlant apportként adjuk át, nem kell áfát felszámítani, ha a 18. §-ban foglalt feltételek teljesülnek.

 

LAKÁS ÁFAMÉRTÉKE

Bizonyos mérethatárig, az építés alatt álló és az új építésű lakások értékesítésének adókulcsa 5%-ra csökkent 2016. 01. 01-től.

Nézzük meg, hogy az új adókulcs és a lakásáfa visszatéríttetésére vonatkozó szabályok milyen adóteher variációkat jelen egyes magánszemély vásárlóknak, ill. építtetőknek:

·         5%-os az adóteher, ha a magánszemély megveszi készen az újnak minősülő lakóingatlanát. (paraméterekről a fentiekben volt szó).

·         5%-os az adóteher, ha a magánszemély kulcsra készen építteti meg a lakóingatlanát, a vállalkozóval a saját telkén, figyelemmel a méretkorlátokra;.

·         27%-os az adóteher, ha adóalanytól veszi a magánszemély a lakóingatlant, amely ingatlan esetében a használatba vételi engedély már több mint két évvel korábban kiadásra került;

·         27%-os az adóteher, ha adóalanytól veszi a magánszemély az új lakóingatlanát, de az ingatlan nagyobb, mint 150 ill. 300 nm;

·         27%-os az adóteher, ha a magánszemély nem generálkivitelezésben építteti meg az ingatlanát, és nem jogosult az áfa visszatérítésére (pl. adótartozása van, böntetett előéletű);

·         nincs adóteher, ha a magánszemély nem generálkivitelezővel építteti az ingatlanát és az áfa visszatéríttetésre jogosult (figyelemmel az 5 milliós határra);

·         nincs adóteher (látszólag), ha a magánszemély nem adóalanytól vásárol ingatlant.

AZ 5%-os LAKÁSÁFA ÁTMENETI SZABÁLYAI

·         A 2016. 01. 01-jén vagy azt követő időpontban történt értékesítés esetében alkalmazható az 5%-os adókulcs

·         Ha a 2016-ban értékesített ingatlannal kapcsolatban már az előző években vettek át 27%-os áfatartalmú előleget, úgy az előleg áfatartalma változatlan. A fennmaradó vételárat 5%-os áfa terheli.

·         Lakóingatlan generálkivitelezése esetén a korábbi években kibocsátott 27%-os áfatartalmú részszámlák áfatartalma nem változik. Az 5%-os adókulcs a 2016-ban teljesedésbe ment részteljesítés esetén alkalmazandó.

 

 

A társaságok által kiállított számlák technikája az elmúlt évtizedekben sokat változott. Külső megjelenésükben és funkciójukban is teljesen átalakultak a számlák.

            Az ügyviteli rendszer megjelenésével, elterjedésével az önálló számlázó programok könnyű elérhetőségével a számlakiállítás alapvető technikája is megváltozott. A számlázás során legfontosabb elemekké a gyorsaság, az egyszerűség, a könnyű átláthatóság és rögzíthetőség váltak.

            A technika fejlődésével párhuzamosan a jogszabályi kötelezettségek is megváltoztak. Az 1996. január 1-jei szabályozás óta 20 év telt el, amely idő alatt a számlázás és a számlázással kapcsolatos jogszabályi előírások gyökeresen megváltoztak. A technikai oldalról az informatika fejlődése, az informatikai lehetőségek kiaknázása gyakorolt hatást a számlázásra. A szabályozás oldaláról pedig azt tapasztalhatjuk, hogy mindig a technika fejlődése mögött haladva próbál egy olyan szabályozási környezetet adni, melyben a számlázással kapcsolatos visszaéléseket csökkenteni lehet.

            Jelenleg a számlázó programokkal kapcsolatos kötelezettségeket A számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet írja elő.

A rendelkezések az alábbi kötelezettségekkel bővültek:

·         számlázási rendszerrel kapcsolatos elvárások bővülése (pl. hiányos, hibás számlák rögzítése)

·         ellenőrzési lehetőségek kiszélesítése (pl. dokumentáció készítési kötelezettség, bejelentési kötelezettség, adatexport)

·         felelősség megosztása (pl. a program fejlesztője is szankcionálható)

 

A jelenleg hatályos követelmények értelmezése, gyakorlati működésének ismertetése

KIHAGYÁS ÉS ISMÉTLÉS NÉLKÜLI, FOLYAMATOS SORSZÁMOZÁS

A számla sorszámának legfontosabb funkciója, hogy egyértelműen beazonosítsa az adott számlát. A sorszámnak egyedinek kell lennie. Nem megfelelő az olyan számlázó rendszer működtetése, amely megengedi több eltérő adattartalmú számlabizonylatnak egy sorszámon történő szerepeltetését.

            Az alapkövetelmény célja, hogy a program ne adjon lehetőséget a számlák utólagos manipulálására. a számlasorszámot a programnak úgy kell képeznie, hogy ne hagyjon ki, ne ugorjon át egyetlen sorszámot sem. Például nagy tömegű számlázásnál előfordulhat, hogy egy-egy előre lefoglalt sorszámon nem jön létre számlaadat. Ekkor ezeket a számlákat rontott számláknak kell tekinteni, és zárolni a rendszerben. Az üres adattartalommal rendelkező számlasorszámokat a későbbiekben nem lehet újra felhasználni.

            Amennyiben egy számlázó szoftver nem teljesíti a kihagyás és ismétlés nélküli elszámolást, akkor nem tekinthetőek az abból kiállított bizonylatok szigorú számadású bizonylatoknak. Ennek következtében a nem megfelelően használt számlázó programból kiállított összes bizonylat valódisága, adóigazgatási eljárásban történő használhatósága megkérdőjeleződik. Különös figyelmet igényel a számlázó program használata.

BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE

A bejelentési kötelezettség 2014. október 1-től került az alapkövetelmények közé. A számlázó program használójának az alábbi adatokat kell bejelentenie az adóhivatalnak.

·         számlázó program neve, azonosítója

·         fejlesztő neve, adószáma

·         értékesítő, rendelkezésre bocsátó neve, adószáma

·         beszerzésének, használata megkezdésének vagy rendeltetésszerű használatba vételének időpontja

A 2014. október 1-jét követően beszerzett programok esetében az első használatba vétel napját követő 30 napon belül kell a bejelentést megtenni. A számlázó program esetében az első használatba vétel időpontja megegyezik az első számla kiállításának dátumával.

A bejelentést minden esetben a számla kibocsátására kötelezettnek kell megtennie. A bejelentési kötelezettség teljesítésével a kötelezett mást is meghatalmazhat.

A bejelentési kötelezettség nem egyszeri kötelezettséget jelent. Az új számlázási szoftver beszerzése után az elsőnek kiállított számla keltét követő 30 napon belül kell az új számlázó szoftvert bejelenteni az adóhivatalnak.

 További kötelezettség, hogy a már nem használt számlázó programot is jelenteni kell.

ADATEXPORT

            A számlázó program adatairól készített elektronikus export nem új ellenőrzési technika. A 2016. január 1-jén hatályba lépő szabályozás lényegi eleme az adatexport struktúrájának meghatározása. Ez a struktúra egy XML alapú struktúrát takar, mely a 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet mellékletét képezi. A jogszabály előírja, hogy kizárólag olyan számlázó programból állíthat elő számlát egy adóalany, mely program képes a meghatározott struktúrában adatot exportálni.

            Az egységes szerkezetű adatexportnak vannak előnyei. Az adózó részére a legnagyobb előnyt az jelenti, hogy a számlázó programok esetében kizárólag egy adatexportálási módszert, struktúrát kell kidolgoznia, melynek egységes fájlformátuma van. Az adóhivatal részére pedig az jelenti az előnyt, hogy nem kell felkészülnie számtalan formátumú és struktúrájú számlaadat feldolgozására.

Fontos: A rendelet melléklete szerinti struktúrában kizárólag a 2016. január 1-től kiállított számlákat szükséges az adóellenőrzés kérésére rendelkezésre bocsájtani. Az ezen időpontot megelőző számlák esetében a számla kibocsátójától függ, hogy milyen formátumban történik meg az adatexport.

A SZÁMLÁZÓ PROGRAM DOKUMENTÁCIÓJA

Számlázó program felhasználói dokumentációval minden felhasználónak rendelkeznie kell. A dokumentációátadás módjára, formájára vonatkozóan nem tartalmaz a jogszabály előírásokat.

A dokumentációnak tartalmaznia kell a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a program valamennyi funkciójának ismertetését.  Fontos változást jelent a 2014. július 1-jét követően beszerzett számlázó programokra vonatkozóan, hogy a program kizárólag a dokumentációban szereplő funkciókat hajthatja végre.

Számlázó program dokumentációval azon társaságnak is kell rendelkeznie, amely saját maga fejlesztette a programot.

Az adatexport a számlázó program új funkcióját jelenti. Így az adatexport funkció leírását minden számlázó program esetében el kell készítenie a fejlesztőnek, és a számlakibocsátónak át kell tudnia adni az adóellenőrzés részére.

SZÁMLÁZÓ PROGRAMOK ONLINE ADATSZOLGÁLTATÁSA

Az online adatszolgáltatási rendszer kialakítása folyamatban van (2017. évi jogszabálymódosítások lesznek), a javaslatokban megfogalmazottak nem tekinthetők újdonságoknak.

Az adócsomag-javaslat tartalmazza a tételes áfanyilatkozat jelenlegi 1 millió forintos összeghatásának 100 ezer forintra történő csökkentését. A javaslat elfogadása alapján minden olyan számláról adatot kell szolgáltatni 2017. január 1-jét követően az adóhivatal számára, amelynek áfatartalma eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot. Ez lényeges szigorítást és adminisztrációs terhet ró az adózókra. Ennek az adminisztrációs tehernek a csökkentését jelenti a számlázó programok online adatszolgáltatásának bevezetése.

A számlázó program online adatszolgáltatása technikailag azt jelenti, hogy az adóhivatal a számla kiállítását követően egy jogszabályban rögzített strukturált adatot kap meg, amelyet automatikusan feldolgoz. Ehhez a számlakibocsátó programjának alkalmasnak kell lennie a számlából az adatstruktúra előállítására, valamint annak megküldésére.

Számlabefogadói oldalon az adatszolgáltatási kötelezettség megmarad, ugyanakkor az adóhivatal által megkapott számlaadatokat a vevő is megismerheti, így adatszolgáltatási kötelezettségének egyszerűsített formában tud eleget tenni. Az adóhivatali oldalon a kisebb értékhatárral és bővebb adattartalommal történő adatszolgáltatás pedig többlet kockázatelemzési lehetőségeket jelent.

Az adóalanyok választhatnak a 20174. január 1. és 2017. július 1. között az új rendszerre történő áttérés tekintetében. Az adózók tehát fél év felkészülési időt kapnak a számlázó programok online adatszolgáltatási rendszerének kiépítésére. Az előzetes terveket módosíthatja az idei év közepén megjelenő rendeleti szabályozás. Szerencsés esetben az adózók számára ténylegesen egyszerűsítést fog hozni a számlázó programok adóhivatali bekötése.

ÖSSZEGZÉS

 

A 20 évvel ezelőtti technológiák jelenleg már nem alkalmazhatóak, mivel az informatika fejlődésével már nem jelentenek hatékony megoldást, és a számlázásra vonatkozó szabályozási környezet is teljesen megújult. A jogszabályi változások párhuzamban állnak a technológia fejlődésével. Látható egy jogszabályalkotói irányvonal, melyben az elektronikusan tárolt adatok felértékelődnek

Az Áfatv. 127. § (1) bekezdés ba) pontja hatálybalépésétől (2008. január 1-je) a törvény akként rendelkezik, hogy termék a Közösségen belüli beszerzése esetében az adólevonási jog gyakorlatának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.

            Az Áfatv. szabályozása vonatkozik a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó utólagos módosulásához kapcsolódó levonható adó korrekciójára is.

            Ha a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó összege módosul, akkor ennek megfelelően korrigálni kell a levonható adót is, s ezt a korrekciót abban a bevallási időszakban kell elvégezni, amelyben a fizetendő adó módosulása elszámolandó.

            Amennyiben a Közösségen belüli beszerzés adóalapja utólagosan csökken(t) akkor a korábban bevallott adóalap és ehhez arányosan kapcsolódó adó csökkentését legkorábban akkor lehet elszámolni, amikor a módosító számla az adó fizetésére kötelezett adózó rendelkezésére áll(t), valamint ugyanezen bevallás keretében az eredetileg elszámolt levonható adó korrekcióját is ugyanilyen összegben kell elszámolni fizetendő adót növelő tételként. Ha a fizetendő adó elszámolását magában foglaló bevallásban annak összege teljes mértékben levonásba volt helyezhető, akkor későbbi bevallási időszakban fizetendő adó csökkentése és növelése ugyanolyan összeggel történik meg, ezáltal ténylegesen fizetendő, vagy visszajáró különbözet nem keletkezik. Ugyanez a helyzet áll elő, ha az adózónak eredetileg legalább a fizetendő adó csökkentésével egyező összegben levonható adó elszámolására volt lehetősége.

            Abban az esetben, ha a módosító számla az adó fizetésére kötelezett adózó rendelkezésére áll(t), az adófizetési kötelezettség keletkezésének magába foglaló bevallási időszakra vonatkozó bevallás benyújtását megelőzően, akkor az áfabevallásban csökkentett adóalap után kell(ett) a fizetendő adót megállapítani, s ezen összeg minősül(t) előzetesen felszámított adónak.

A közösségi beszerzést terhelő általános forgalmi adó levonásával összefüggésben elvi jelentőségű megállapításokat tartalmaz a Kúria Kfv.V.35.496/2013/12. számú ítélete.

A Kúria ítéletébe foglaltak szerint a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó és annak összege levonható adóként nem feltétlenül ugyanazon áfabevallásban számolható el. Az adó levonására csak akkor nyílik lehetősége az adózónak, ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját magában foglaló bevallás benyújtásáig kézhez veszi – szögezte le a Kúria.

A Kúria fenti ítéletében foglalt jogértelmezés 2008. január 1-jétől a mai napig folyamatosan irányadónak tekinthető.

JOGESET RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

·         Felperes az adóhatósági ellenőrzés során a 2010. júliusában történt Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódóan kizárólag egy olasz cég által kiállított számla másolatával rendelkezett.

·         Felperes 2010. decemberében is végzett Közösségen belüli beszerzéseket ugyanezen olasz cégtől történt vásárlásokkal, amelyekről csak árukiadási bizonylattal, illetve szállítólevéllel rendelkezett.

·         Felperes a 2010. júliusi számlát szerepeltette a vizsgált időszaki könyvelésben, a decemberit azonban nem, ezeket az analitikájában és általános forgalmi adó (áfa) bevallásában sem tüntette fel.

·         A felperes az eredeti számlákat az olasz cégtől az ellenőrzés ideje alatt szerezte be.

Az elsőfokú bíróság döntése ellen az alperes adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria alaposnak minősítette.

A Kúria azt a jogértelmezést tartotta helyesnek, mely szerint a számlakibocsátás nem csupán a számla kiadását jelenti, hanem a címzettnek történő átadását, elküldését is. /2006/112/EK irányelv 220. cikk (továbbiakban: Irányelv)/.

A felperes téves jogértelmezést alakított ki. Álláspontjával ellentétben nem rendelkezett a számlával azáltal, hogy az olasz cég azt kiállította. A számla nem került ki az olasz cég birtokából, így azzal a felperes nem rendelkezett.

Az adólevonási jog gyakorlásához több együttes konjuktív feltétel megléte szükséges /Irányelv 178. cikk c) pont/. A megfelelően kiállított számla számlával történő rendelkezés mellett a helyes adatokat tartalmazó bevallás meglétét is előírja.

A Közösségen belüli beszerzés után tehát az adózó akkor élhet adólevonási jogával, ha már a bevallás benyújtásakor rendelkezésére áll az adó megállapításához szükséges, az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően kiállított számla. Ezen túl a bevallásnak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.

Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a nemzeti eljárási és anyagi jogszabályok a közösségi joggal azonos tartalommal érvényesülnek a vizsgált ügyben.

·         az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a termék Közösségi beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;

·         nem sérti az adósemlegesség elvét az, hogy a fizetendő adót – amely egyben előzetesen felszámított adó –  2010. július és december hónapban meg kell állapítani, meg kell fizetni (Áfatv. 63.§). A fizetendő adó levonására is lehetőség van az elévülési időn belül, és legkorábban abban az időszakban, amikor az adózó rendelkezésére állnak a hiteles bizonylatok.

 

·         nemzeti és közösségi jogi szabályok azonosan szabályoznak azzal, hogy a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. E szabály alapján, ha a számlát a közösségi partner nem állítja ki, vagy adott esetben nem időben küldi meg, akkor ettől függetlenül a Közösségen belüli beszerzést az adóalanynak a teljesítés napját követő hónap 15-ével meg kell állapítania, bevallásában szerepeltetnie kell, el kell számolnia. A fizetendő adót az adózó azonban mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzésről szóló eredeti hiteles bizonylatot közösségi partnerétől.

Az elektronikus kereskedelem alapvető jellemzője, hogy nem jelent problémát az országhatások átlépése. Számos üzleti modell, internetes technika alakult ki, melyek elősegítik az elektronikus kereskedelem nemzetközi fejlődését. Az adózási rendszernek az elektronikus kereskedelem nemzetközivé válásával együtt szükséges fejlődnie. A következőkben azokat a speciális szabályozásokat mutatjuk be, melyek kifejezetten a határon átnyúló elektronikus kereskedelemhez kapcsolódnak.

A magyar vásárlók bizalmatlanok a külföldi webáruházakkal, elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatosan, ami az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos általános magatartásunkat tükrözi.

Ha megvizsgáljuk a magyar vállalkozások határon átnyúló elektronikus kereskedelmi tevékenységét, hasonló képet láthatunk.

Az elektronikus kereskedelem adózásának nagyon kevés belföldi specialitása van, Az ezzel kapcsolatos adójogi szabályozás inkább a határon átnyúló ügyleteknél jelenik meg.

A következőkben egy magyar elektronikus értékesítő szemszögéből vizsgáljuk azokat az adózási szabályokat, melyek vagy vonatkoznak rá, vagy az üzleti döntéseire hatást gyakorolhatnak.

TÁVÉRTÉKESÍTÉS

A távértékesítés szabályait az áfatörvény 29-31. §-ai szabályozzák. A távértélesítés tárgya kizárólag termék lehet, mely termék nem új közlekedési eszköz, nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, illetve nem jövedéki termék, használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség. További feltétel, hogy az értékesítő áfaadóalany legyen, vagy olyan adóalany, akinek a beszerzése után nem kell adót fizetnie (pl. kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végez).

A távértékesítés szabályai alapján amennyiben az értékesítőnek egy naptári évben egy adott tagországba történő értékesítése nem haladja meg összesen a HÉA irányelvben meghatározott az adott tagország döntésétől függő 35 000 – 100 000 euró összeghatárt, akkor a letelepedés országában szükséges az adót megfizetni, az adott ország adókulcs szerint. Amennyiben átlépi az értékhatárt, akkor az értékesítőnk a másik tagállamba kell bejelentkeznie adóalanyként és az értékhatár feletti értékesítések után a másik tagállamban szükséges az adót megfizetni.

A 100 000 euró értékhatárt nem mindegyik tagállam használja. Találhatunk olyan országokat is, melyek a nemzeti valuta átváltása miatt alkalmaznak eltérő összeghatárt. Tehát egy magyar internetes értékesítőnek fontos figyelembe vennie az értékhatárok tagállamonkénti eltérését.

 

 Az értékesítőnek ugyanakkor nem szükséges megvárnia, hogy egy tagországba történő értékesítése meghaladja a tagországi értékhatárt. Dönthet úgy is, hogy már az első más tagországba történő értékesítéskor adószámot vált ki az adott ország adóhivatalánál, és ott fizeti meg az adót. Aki élt a választás jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

A fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése

A felszámolási eljárás elrendelésének aktuális szabályainak és bírósági gyakorlatának bemutatása.

A Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) célja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, vagy a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése – biztosítva a hitelezői érdekek védelmét. A csődeljárás alanya fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezet, amely a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás alanya a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek, a felszámolási eljárás pedig olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A csődeljárás célja a csődegyezség megkötése, szemben a felszámolási eljárással, ahol az elsődleges cél az adós jogutód nélküli megszüntetése, a hitelezők törvényben meghatározott módon való kielégítése mellett. A felszámolási eljárás kérelemre és hivatalból is lefolytatható.

I.  Felszámolás elrendelés hivatalból a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül

Hivatalból rendeli el a bíróság a felszámolást sikertelen csődeljárást követően, ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felelt meg, és emiatt a bíróság a csődeljárást megszüntette, valamint a Cégbíróság, illetve a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján.

A Cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást vagy kényszertörlési eljárást követően kezdeményezi a cég felszámolását. Ugyancsak kezdeményezi a Cégbíróság felszámolási eljárást – a kényszertörlési eljárás egyidejű megszüntetése mellett –, amennyiben a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés bejelentésére került sor és a bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján megállapítja, hogy a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent, vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona.

A jogi személlyel szemben a büntető ügyben eljáró bíróság büntetőjogi intézkedéseket alkalmazhat, korlátozhatja a jogi személy tevékenységét, pénzbírságot szabhat ki és megszüntetheti a jogi személyt. A büntető bíróság kezdeményezheti a jogi személlyel szemben a felszámolási eljárást. A felszámoló bíróság a fizetésképtelenséget nem vizsgálja, hivatalból rendeli el a felszámolást és a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, azaz a határozat a Polgári Perrendtartás (Pp.) 228. § értelmében kihirdetésével emelkedik jogerőre. A felszámolást elrendelő végzést a bíróság tárgyaláson kívül hozza meg, nem hirdeti ki a tárgyaláson, hanem kézbesítés útján közli. Mikor emelkedik jogerőre egy ilyen határozat? A határozat meghozatala a kihirdetéssel esik egy tekintet alá, így a végzés kelte a jogerő időpontja. A jogerőre emelkedés napja tehát a határozat meghozatalának napja. a Cstv. eltérő rendelkezésének hiányában ez irányadó a fizetésképtelenséget megállapító, az adós felszámolását elrendelő végzésre is.

 

II.  Felszámolási kérelem benyújtása.

Kérelem előterjesztésére az adós, a  végelszámoló és a hitelező jogosult. Az eljárásban kötelező a jogi képviselet.

   Az adós akkor terjeszthet elő felszámolási kérelmet, ha tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg, ha tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. Csatolnia kell igazoló okiratokat, három hónapnál nem régebbi mérleget, hitelezői névsort a tartozások összegével és lejárata feltüntetésével, be kell jelentenie a pénzforgalmi szolgáltatókat, számlaszámokat. nyilatkoznia kell arról, hogy a csődeljárás lehetőségével nem kíván élni.

   Köteles a végelszámoló kezdeményezni a felszámolást, ha a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő. A végelszámoló felszámolás iránti kérelme előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről tájékoztatnia kell. A kérelem mellékletei azonosak az adós által előterjesztett kérelemmel.

   Ha a felszámolás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben mellékelt tényállásokat, bizonyító iratokat mellékelni kell.

A felszámolási kérelemre jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 80.000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 30.000 forint felszámolási eljárási illetéket kell leróni (1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44.§), továbbá igazolni kell, hogy a kérelmező 25.000 forint közzétételi költségtérítést a KIM számlájára befizette. (22/2006. (V.18.) IM rendelet 6 §, 9 §)

 A végelszámolót és a hitelezőt is terheli az illeték levonásának és a közzétételi költségtérítés befizetésének kötelezettsége.

III.   Fizetésképtelenség vizsgálata, fizetésképtelenségi okok

A bíróság az adós felszámolását abban az esetben rendeli el, ha az adós fizetésléptelenségét megállapítja. Nem vizsgálja érdemben a fizetésképtelenséget, ha a felszámolási kérelmet a Csődtörvényben (Cstv. 25.§) felsorolt esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a felszámolási eljárásban a Polgári Perrendtartás alapján hoz egyéb határozatot.

A Pp. alapján kerül sor elutasításra, ha a jogi képviselő – a jogi képviselet kötelező – nem csatolja a meghatalmazását, nem rója le az illetéket. Szintén a Pp. alkalmazására kerül sor, ha a fizetési felszólításban megjelölt idő nem telt le, ilyenkor a felszámolási kérelem „idő előttinek” minősül, így azt el kell utasítani.

Amennyiben a felszámoló bíróság a fizetésképtelenségi okokat érdemben vizsgálja, kétféle döntést hozhat. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti, viszont ha a felszámolási kérelem alapos, akkor megállapítja az adós fizetésképtelenségét és a felszámolást elrendeli. Mindkét határozat érdemi döntés, a soron kívüli megszüntetés folytán az eljárás befejeződik, míg a fizetésképtelenség megállapításával a felszámolási eljáráson belül egy új szakasz, a felszámolás szakasza kezdődik meg.

A fizetésképtelenségi okokat a Csődtörvény felsorolja. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a felszámolási kérelem hat tényállásra alapítható.

1.        Szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozás (Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pont)

 

A felszámolási kérelem alapján a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a hitelező által megjelölt fizetésképtelenségi ok fennáll-e, nincs jelentősége az adós tényleges vagyoni helyzetének, nem hivatkozhat átmeneti gondokra. Erre a fizetésképtelenségi okra alapítottan, akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200.000 forintot.

 

A)    Szerződésen alapuló tartozás

Ez a fizetésképtelenségi ok akkor állapítható meg, ha az adós tartozása szerződésen alapul. A „szerződésen alapuló tartozás” fogalmába mind a szerződésben az adós által vállalt, mind a szerződésből eredő egyéb hitelezői igények beletartoznak, ideértve a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő pénzköveteléseket is.

A hitelezőnek azt kell igazolnia, hogy a követelés, amely alapján igényt érvényesít, szerződéses jogviszonyból ered. A felszámolásra irányuló nemperes eljárásnak kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a fizetésképtelenség megállapításának feltételei fennállnak-e, és csak e kérdés eldöntése szempontjából releváns tények megállapításának, és a tényekre vonatkozó bizonyításnak van helye. Lényeges, hogy a meglévő szerződés alapján a hitelező a számlát kiállította-e, az adóst a teljesítésre felszólította-e, s így adósnak a hitelező követeléséről pontos tudomása volt. A szerződés érvénytelenségét a bíróság a felszámolási eljárás elbírálásakor nem vizsgálja.

B)    Lejárt teljesítési határidő

A felszámolási kérelem feltétele, hogy a teljesítési határidő lejárt legyen, és az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette tartozását.

A Cstv. 2007. élvi LXXVIII. törvénnyel bevezetett módosítása lehetővé teszi a mulasztó, gondatlan, rosszhiszemű adóssal szembeni fellépését úgy, hogy a mulasztás, gondatlanság, késedelem következményeit az adósra terheli. Ugyanakkor nem zárja ki a gondatlan, ám jóhiszemű adósok visszaperlési jogát. Megköveteli a hitelező aktív közreműködését is, amivel a felek közötti kapcsolatra utalja a követelésbehajtás rendjét. Szükségtelen és gazdaságtalan a bírósági adminisztráció működésbe hozása, hiszen a törvény szerinti eljárás nem jelenti azt, hogy az adóst váratlanul, előzetes felszólítás nélkül érte a felszámolási kérelem benyújthatósága, mert a követelés szerződésen alapul. A módosítás garanciális szabályt rögzít: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre.

Az új megoldás nem hozza az adóst kiszolgáltatott helyzetbe. A követelés szerződéses viszonyon alapul, ami két fontos következménnyel jár. Egyrészt az adós fizetési kötelezettséget vállal, másrészt a fizetési kötelezettségére a hitelező számla megküldésével külön „figyelmezteti”. Ezt követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége: határidőn belül kifizesse, vagy amennyiben megalapozatlan azt írásban vitassa. Lehetősége van a jogkövetkezményeket mérlegelni: amennyiben a számla megalapozott és helyes, fizet: amennyiben nem megalapozott, vagy helytelen, fizet, azonban a vitatott részében immár az adós perben követelheti a hitelezőtől a teljesítést (visszafizetést). Fontos, hogy amennyiben –esetlegesen – a hitelező rosszhiszemű, az adós az általános jogelvek alapján meg tudja védeni magát. Így az elévült követeléseket bírósági úton nem lehet érvényesíteni, a felszámolás elrendelése ebben az esetben kizárt.

A fenti törvénnyel bevezetett módosítás célját vesztené, ha a bíróságnak a felszámolási kérelem elbírálása során a teljesítési határidő tárgyában bizonyítást kellene lefolytatnia. Ez a kérdés gyakran felmerül, különösen, amikor a teljesítési határidő nem év, hónap, nap szerint, hanem valamely eseményhez vagy szerződésszerű teljesítéshez kötötten kerül megállapításra. A pénzkövetelés esedékessége megállapításához oly mértékű bizonyításra lenne szükség, amely a felszámolási eljárás nem peres jellegével és a törvény céljával nem fér össze. Az adós felelőssége, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha bármilyen kifogása merül fel, azt írásban közölje. Ha nem teszi a fizetésképtelensége megállapítható.

 

C)      Számlázás, számla megküldése

A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei – így a felszámolási eljárás megindítása – nem alkalmazhatóak. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettség az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében – a fizetés elmaradása esetén – az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható.

A fizetési felszólítás megtörténtét a hitelezőnek kell bizonyítania. Az adós a számlán szereplő teljesítési határidő (esedékesség) lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig vitathatja joghatályosan a tartozást. Ezért hitelezőnek igazolnia kell azt is, hogy a számlákat az adósnak megküldte. Ha az iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkező bizonyításig – a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. ezzel szemben adós gazdálkodó szervezetre hárul annak bizonyítása, hogy az ajánlott levélként megküldött számlák hozzá nem érkeztek meg. Amennyiben ezt nem bizonyítja, vélelem támasztja alá, hogy a feladástól számított 5. munkanapon a számlákat adós átvette. Jelentősége lehet az adós eljárás során tett előadásának, illetve az eljáráson kívül a hitelezőhöz intézett nyilatkozatának. Amennyiben e nyilatkozatokban az adós elismerte tartozását, annak sem összegét, sem esedékességét az eljárást megelőzően nem vitatta, nem hivatkozott egyetlenegy esetben sem a számlák megküldésének hiányára, a számlák megküldése bizonyítottnak tekinthető.

Ha az adós a küldemény megismerését az átvétel megtagadásával akadályozza, az úgy tekintendő, hogy a küldemény az adós számára ismertté vált.

 

 

D)      Számla helyett „első” fizetési felszólítás

Ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, például a jogosult magánszemély, vagy ha a hitelező nem állít ki számlát, akkor a hitelezőnek a fizetési felszólítást megelőzően „csődjogi értelemben” is lejárttá kell tenni az adóssal szembeni követelését, függetlenül attól, hogy a szerződésben az adós számára a teljesítés határideje megjelölésre került. Tehát számla hiányában, az adós értesítésére, felszólítására van szükség.

 

E)      Fizetési felszólítás

A tartozásnak nem vitatottnak vagy elismertnek kell lennie. A tartozás akkor nem vitatott, ha az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a hitelező által küldött – a felszámolás kezdeményezésére vagy egyéb jogi út igénybevételére is figyelmeztetést tartalmazó – írásbeli felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást nem vitatta, ezért a hitelezőnek az írásbeli felszólítás tényét is igazolnia kell. Az adós vitatását akkor lehet megállapítani, ha érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét, összegét.

Az adós vitatását kizáró felszólítás tartalmi követelményeit a Csődtörvény határozza meg. A hitelező által küldött számla, vagy első felszólítás megküldése után adós a tartozást már nem vitathatja.

A gyakorlatban az adós gazdálkodó szervezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem történt meg (pl. arra nem jogosult személy vette át, így az adós Cstv szerintit felhívása nem történt meg. A másodfokú bíróság kijelentette, hogy az írásbeli nyilatkozat a másik félhez megérkezéssel hatályosul, tehát hatályossá válik akkor is, ha arról a címzett nem szerez tudomást. jogi személy esetén ez azt jelenti, hogy az adóssal szemben a fizetési felszólítás akkor hatályosul, amikor a felszólítás a székhelyére megérkezik. A bíróság szerint elvárható, hogy székhelyén a hatóságok, ügyfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon átvételre jogosult személy jelenlétéről. (BH 68/2005).

Eltérő álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, ha a hitelező a fizetési felszólítást tértivevény külön szolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként küldi meg adósnak, és azt a posta „nem kereste” jelzéssel küldi vissza a hitelezőnek, az adós felszólítása megtörtént-e.

 

Egyik álláspont: a fizetési felszólítás a felszámolási eljárást megelőzően kerül megküldésre, nem része a bírósági eljárásnak, eljárásjogi joghatások nem fűződhetnek hozzá. A fizetési felszólítás anyagi jogi jognyilatkozat, mellyel a jogosult anyagi jogi igényét érvényesíti a kötelezettel szemben. Ebből viszont az következik, hogy a fizetési felszólításra az anyagi jogi, Ptk. szerződései jog általános szabályai az irányadók: az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék, így nem annak van jelentősége, hogy az adós a fizetési felszólítást igazoltan kézhez vette-e. A törvény sem köti a felszólítás, mint jognyilatkozat hatályosulását az adós által történő kézhezvételhez. A „nem kereste” ill. a „címzett az átvételt megtagadta” jelzéssel a feladóhoz, azaz a hitelezőhöz visszaérkező  küldemények a címzetthez, tehát az adóshoz tényleges kézhezvétele nélkül is megérkeztek. A helyes értelmezés tehát: ha a tértivevényes külön szolgáltatással feladott postai küldeménynél a címzett a tértivevényen az átvételt aláírással igazolja, akkor az irat megérkezésének időpontja a feltüntetett átvételi időpont. Minden más esetben, akkor is, ha az ajánlott küldeményt a címzett aláírásával nem igazolta, a küldeményt a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni (a vélelem megdöntésének természetesen helye van).

 

Ezzel ellentétes álláspont kiindulópontja eltérő, nem a fizetési felszólítás kötelmi jogi értelemben vett hatályosulását, hanem annak kézbesítését tekintik releváns ténynek, és a fizetési felszólítás kézbesítésének hiányában a felszólítást nem tekintik megtörténtnek.

A jelenleg hatályos új Ptk. 6:5.§(2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a távollevők között a jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Támogatandó ezek szerint az az álláspont, mely szerint a számla, szerződési nyilatkozat, hatályosulásához a címzetthez való megérkezése szükséges, az „átvételt megtagadta”, a „nem kereste” jelzéssel visszaküldött küldemény megérkezett, és egyéb módon is bizonyítható a megérkezés.

A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell a követelés jogcímét, megfizetésének határidejét, és azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező megindíthatja a felszámolási eljárást. A követelés jogcímének megjelölése azért szükséges, hogy az adós egyértelműen be tudja azonosítani a hitelezői követelést. A végső határidőre vonatkozó rendelkezésnek az a célja, hogy az adós konkrét utolsó figyelmeztetést kapjon annak érdekébe, hogy a teljesítéssel még elkerülhesse a felszámolást. A „haladéktalan” teljesítésre felhívás a végső határidő megjelölésekor nem minősül teljesítési határidőnek.

A jogkövetkezményre történő figyelmeztetésnél nem elegendő a fizetési felszólításban „a Ptk.-ban biztosított jogok” érvényesítésére utalás. A Ptk., illetve az új Ptk. a késedelem esetén igénybe vehető anyagi jogi igényekről (késedelmi kamat, kártérítés, elállás) rendelkezik, nem az igényérvényesítés módjáról. A hitelezőnek a fizetési felszólításban arra kell utalnia, hogy a végső határidő eredménytelen elteltét követően a követelést jogi úton érvényesíthető.

 

F)       Vitatott tartozás

A tartozás csak akkor vitatott, ha az adós legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig írásba foglalt nyilatkozatot tett. Önmagában az a tény, hogy hitelező ugyanezen követelés megfizetése iránt peres eljárást is kezdeményezett, a tartozást nem teszi vitatottá. A felszámolási – nem peres – ügyben eljáró bíróság arra kapott felhatalmazást, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálja, és azt a Cstv. 27.§ (2) bekezdése szerint megállapítsa vagy  fizetésképtelenség hiányában  az eljárást soron kívül megszüntesse. A bíróság tehát az eljárás eredményeképpen az adós fizetésképtelenségéről dönt. Az eljárás során a bíróság nem vizsgálhatja – törvényi felhatalmazás hiányában – magát a követelést, annak fennállását, jogalapját és összeszerűségét sem.

A felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás perben történő érvényesítése esetén a hatáskörre lés illetékességgel bíró peres bíróság – eltérően a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól – a követelés jogalapjáról, összegszerűségéről dönt, anyagi jogerővel bíró, más perben vitássá nem tehető végleges határozatot hoz e körben. A fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított, és nincs lehetőség ez okból az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére sem. A követelés csak akkor vitatott, ha az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást írásban vitatta.

Amennyiben a követelés vitatása elektronikus úton történt, továbbá, ha az eljárásból kitűnik, hogy az elektronikus út a kapcsolattartás egyik formája, a felek közötti kommunikáció zárt láncot alkot, s ezért az adós a közölt vitatásra, mint írásban történő vitatásra hivatkozhat.

 

G)   A felszámolási kérelem elbírálása során a felek nyilatkozata köti a  felszámolást   lefolytató bíróságot

A felszámolási kérelem beérkezését, az adós felszámolási kérelemről értesítését követően a felszámolási eljárás kereteit, és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladatát a Cstv. és a Pp. határozza meg. A bíróság – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az eljárás menetét, a bizonyítás terjedelmét a felek nyilatkozatainak tartalma határozza meg. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ezen nyilatkozatokhoz kötve van, hivatalból az abban foglaltaktól eltérő okból a fizetésképtelenség fennállását, illetve hiányát nem vizsgálhatja és nem állapíthatja meg, és arra sincs lehetősége, hogy ezen tényállásokon túlterjedő bizonyítási indítvány előterjesztésére hívja fel a feleket.

A másodfokú eljárásban új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új bizonyíték, új tény az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására (feltéve, ha az elbírálása esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna). Nem alkalmas e tény az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására sem, figyelemmel arra, hogy a hitelező nyilatkozatát követően, melyben a levél kézhezvételét nem vonta kétségbe, nem volt az elsőfokú bíróságnak olyan kötelezettsége, hogy e tekintetben az adóst további bizonyításra felhívja.

 

H)    Beszámítás

A felszámolási kérelem elbírálása során gyakran előfordul, hogy adós azt nem tudja bizonyítani, hogy a tartozást a hitelező írásbeli felszólítása előtt írásban vitatta, ugyanakkor beszámítási kifogást terjeszt elő. A beszámítás csak akkor vehető figyelembe, ha adós közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennál, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett.

 

2.        Jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított tartozás

  (Cstv. 27. § (2) bekezdés b./pont)

 

A fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha az adós jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül fizetési kötelezettségének ne tesz eleget. A jogerős határozaton alapuló tartozás tényét, összegét adós nem vitathatja, amennyiben a teljesítési határidő eredménytelenül telik el, vele szemben a felszámolási kérelem benyújtható. Hitelező vagy végrehajtási eljárást kezdeményez vagy totális végrehajtás (felszámolás) lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő.

 

3.        Végrehajtás eredménytelensége

(Cstv. 27. § (2) bekezdés c./ pont)

 

Ha a hitelező nem felszámolási kérelmet nyújtott be, hanem egyedi végrehajtást kezdeményezett, akkor c0sak a végrehajtási eljárás eredménytelenségét követően kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását. A jogerős végrehajtható határozaton, adóbevalláson (végrehajtható okiraton) alapuló fizetési kötelezettséget az adós nem vitathatja. Védekezésként hivatkozhat arra, hogy bár tartozása fennáll, a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei hiányoznak (pl. mert időközben fizetési kötelezettségének eleget tett). A felszámolást lefolytató bíróságnak figyelembe kell vennie, ha az adós a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, és a per folyamatban van, vagy a közigazgatási bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, vagy a határozat végrehajtását felfüggesztette.

Eredménytelen a végrehajtás, ha az eljárás az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel. A végrehajtás erdménytelenségének megállapításához bármely bírósági végrehajtási módnak a ÖNADÓZÓ 2016/04. Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva

sikertelensége alapul szolgálhat (ingó-, ingatlan). A helyszíni foglalási jegyzőkönyv, amely rögzíti, hogy a társaság székhelyén a társaság képviseletére jogosult személy nem tartózkodott és lefoglalható vagyont a végrehajtó nem lelt fel, már megalapozza a végrehajtás eredménytelenségének megállapítását.

 

 

4.      Csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezségben vállalt kötelezettség nem  teljesítése   (Cstv. 27. § (2) bekezdés d./ pont)

 

Az adós ellen korábban folyamatban volt csődeljárás vagy felszámolási eljárás hitelezője terjesztheti elő a felszámolási kérelmet. Az egyezségben vállalt kötelezettséget a csődegyezség, felszámolási egyezség tartalmazza. Adós a fizetésképtelenség megállapítását a teljesítés bizonyításával kerülheti el. A fentiek szerint az adós és a végelszámoló kezdeményezhet felszámolási eljárást (Cstv. 27. § (2) bekezdés f./ pont), míg hivatalból a bíróság rendeli el a felszámolást, ha a korábbi csődeljárást megszüntette (Cstv. 27. § (2) bekezdés e./pont).

 

IV. Fizetésképtelenség vélelme

 

A felszámoló bíróság értesíti a felszámolási kérelem benyújtásáról az adóst a felszámolási kérelem megküldésével. Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bekezdés], illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát, továbbá koncesszió esetén tájékoztatni kell a koncesszióba adót is a felszámolási eljárás megindításáról.  Ha az adós határidőn belül nem nyilatkozik, a bíróságnak a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.

A Csődtörvényben meghatározott törvényes vélelem, nem megdönthetetlen vélelem. Ha az adós a 8 napos határidőt elmulasztotta és a bíróság a nyilatkozat hiányában a fizetésképtelenséget megállapítja, ezzel szemben az adósra hárul a tényállás valótlanságának bizonyítása.  Adósnak csak a végzés elleni fellebbezésben van módja a vélelem megdöntésére.

 

A Csődtörvény nem arra kötelezi a bíróságot, hogy 8 nap elteltével – adós nyilatkozatának hiányában –  a felszámolást elrendelje, hanem arra, hogy a fizetésképtelenséget vélelmezze, de nem megdönthetetlen módon, a vélelemmel szemben ellenbizonyírásnak van helye.

Dr. Mohai Károly

Könyvelői Módszertani Szemle (2015. május)

A tényállás szerint a felperesi betéti társaság beltagja tagi kölcsönt nyújtott a felperes betéti társaságnak. A kölcsön felvételét követően a felperes taggyűlésen megállapította, hogy a kölcsönt nyújtó beltag részére visszafizetni nem áll módjában. A taggyűlésen megállapította, hogy valamennyi fizetési kötelezettségének eleget tett és a határozattal döntött a végelszámolással történő megszűnésére irányuló eljárás befejezéséről.

A végelszámolás kapcsán az adóhatóság a beltag által elengedett összeget elengedett kötelezettségként a felperes bevételének minősítette és megkereste illetékügyben az illetékes hatóságot. A hatóság megállapította, hogy a felperes a beltag által elengedett követelésen tulajdonjogot szerzett, és ezért ajándékozási illetéket szabott ki rá.

A felperes fellebbezést terjesztett elő, álláspontja szerint iratellenes, mivel a fellebbezéshez csatolt taggyűlési  jegyzőkönyv pontosan azt bizonyítja, hogy a perbeli esetben nem vagyoni értékű jog ellenszolgáltatás nélkül történő lemondásáról van szó.

A betéti társaság beltagja mögöttes felelőséggel tartozik a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért. A tagi kölcsön nyújtására kötött szerződés megszűnése történt, amely nem tárgy az illetéknek.  A betéti társaságnak vagyona nincs.

A másodfokú adóhatóság a fizetési meghagyást helybenhagyta. Az elsőfokú adóhatóság a megfelelő illetékkulcs alkalmazásával helyes mértékben számította ki az ajándékozási illeték összegét. Egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Az ajándékozási illetéket abban az esetben kell fizetni, ha az ajándékozó vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül mind le és erről okiratot állítanak ki. Ebben az esetben elengedték a meglévő kölcsönt és így a kölcsönnel a társaság vagyona gyarapodik.

A végelszámolásnak akkor van helye, ha a cég nem fizetésképtelen. Ez a perbeli esetben csak annak eredményeként valósulhatott meg, hogy a beltag a saját vagyona rovására a társaság részére ingyenes vagyoni előnyt juttatott. A végelszámolás befejezésekor a társaság illetékkötelezettsége bekövetkezett.

Helytállni köteles a beltag anyagi felelőssége a betéti társaság tartozásaiért  fel sem merülhet, hiszen a társaság fizetésképtelensége éppen azért nem következett be, mert a beltag a követeléséről lemondott. A végelszámolás befejezésével tehát nem áll fenn olyan szerződés, melynek a kötelezettje és a jogosultja is ugyanazon személy lenne, erre figyelemmel megalapozatlan a felperesnek hivatkozására, mely szerint megszűnik a szerződés, ha ugyan az a személy lesz a jogosult és a kötelezett.

A felperes kerestet terjesztett elő, melyben a határozat megváltoztatását és a terhére kiszabott illeték törlését kérte.

Az alperesi adóhatóság ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a végelszámolás befejezésének időpontjában nem állt fenn olyan szerződés, amelynek a kötelezettje és a jogosultja is ugyanazon személy lenne, ennél fogva nem alapos a felperesnek a hivatkozása.

Az elsőfokon eljáró bíróság a felperes keresetét elutasította.

A betéti társaság beltagjának mögöttes felelősségét nem állapította meg. A cég jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye.  A felperes végelszámolás elhatározásakor működő társaság volt, ebből következően a felperes, mint működő társaság és az alperesi adóhatóság között adójogi jogviszony állt fenn. A beltag mögöttes felelőssége viszont csak abban az esetben állhatna fenn, ha a felperes és az adóhatóság között fennálló adójogi jogviszony befejeződött volna.

Az elsőfokú ítélet szerint tévesen hivatkozott felperes, hiszen a végelszámolás befejezésekor nem állt fenn olyan szerződés, amelynek a kötelezettje és jogosultja is ugyanazon személy lett volna. Mindig egy adott ügy vonatkozásában kell vizsgálni, amit nem befolyásol az a tény, hogy a társaság az ajándékozás útján megszerzett vagyonát a későbbiekben további gazdasági tevékenységére használja vagy kintlévőségei megszüntetésével a tevékenységét befejezi. Nem létezik olyan törvényi rendelkezés, amely a végelszámolás befejezése érdekében elengedett követelés eltérő kezeléséről, illetékmentességéről rendelkezne. Felperesnek illetékfizetési kötelezettsége csak akkor nem keletkezett volna, ha felszámolási eljárás során, tehát a felperes fizetésképtelensége esetén kerül sor a tagi kölcsön elengedésére.

Az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a tagi kölcsön, mint követelés elengedése az ajándékozási illeték tárgyát képezi, mert a követelés elengedésével a társaság vagyona gyarapodott.

A felperes felülvizsgálati kérelmét terjesztett elő, amiben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A felperes tartozásáért ugyanannak a személynek kell helytállnia, mint aki azt követeli, ezért a tagi kölcsönszerződés a társaság és a beltag között megszűnt. A szerződés megszűnése miatt nincs olyan jogügylet, amely ajándékozási illeték tárgya lehetne,

Ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratokalapján dönthet.

A Kúria szerint a felperes alaptalanul kifogásolta az elsőfokú bíróság ítéletében feltárt és ismertetett tényállást. Kúria hangsúlyozta a taggyűlési határozatra figyelemmel a végelszámolás befejezésének a tagok által elhatározott időpontjában a felperes és az illetékes adóhatóság között adójogi jogviszony állt fenn, ebből eredő jogok és kötelezettségek megállapítására nem a Ptk. szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályai, hanem az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak.

A felülvizsgálati kérelem alapján hozott ítélet kimondta, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítéletben foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor azt állapította meg, hogy az alperesi adóhatóság határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő, és mindezekre tekintettel a Kúria jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.