Adóblog
Olvassa a legfrissebb híreket !

Keresés

Cikkek

 

forrás: Önadózó (2018.)

Az uniós rendeleti –és nem nemzeti- szabályozás indoka az volt , hogy a természetes személyek az egész Unióban egységes , uniós-szintű védelmet kapjanak személyes adatainak kezelése vonatkozásában. Magyarországon az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezik.

Lényege: Minden vállalkozás áttekintse adatkezelési tevékenységét , és hozzáigazítsa az aktuálisan új jogi követelményekhez . A rendelet  hatálya csak a természetes személyek személyes adatainak kezelésére vonatkozik.

Lényeges fogalmak a személyes adat, az adatkezelés , és az adatfeldolgozó fogalmak.

Személyes adat:

azonosítható az a személy , aki közvetlen vagy közvetett módon , különösen valamely azonosító pl.: név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi , gazdasági , kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható.

Adatkezelés:

A személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége.

Adatfeldolgozó:

Az a természetes vagy jogi személy, közhatalmi szerv, ügynökség vagy bármely egyéb szerv, amely az adatkezelő nevében személyes adatokat kezel.

 

A leggyakoribb céges adatkezelési tevékenységek :

  • munkavállalók személyes adatainak kezelése
  • munkáltató kamerás és egyéb elektronikus megfigyelése
  • szerződéses partnerek adatainak kezelése
  • jogi személy ügyfelek, vevők , szállítók természetes személy képviselőinek elérhetőségi adatai
  • törzsvásárlói listák
  • látogatás. regisztráció a cég honlapján
  • hírlevél szolgáltatás
  • webáruház értékesítés
  • reklám kampányok
  • nyereményjátékok.

 

A könyvelőirodák kettős minőségben érintettek az adatvédelemben. A saját tevékenységük , saját munkavállalóik , partnereik adatai tekintetében  vagy például internetes tevékenységüket érintően. Értelmezésem szerint jelenleg a könyvelőiroda 2018. május 25-én – akként tudja garantálni és igazolni a megbízó felé szerződésben kötelezettséget vállal. Ezért a könyvelési szerződésekbe ezen feltételeket be kell építeni.

 

(forrás: Önadózó 2018/02)

Rengeteg tévhit van a köztudatban a számlázás kapcsán. Nagyon sok szabályt kell betartani, de ezen túl mi magunk tovább bonyolítjuk a számlázásunkat. 

1.sz. tévhit:

A számítástechnikai eszköz útján, papírra nyomtatott számlákat példánysorszámmal kell ellátni. 2010. szeptember 27- óta ez nem kötelező. A számlákkal szemben támasztott követelményeket rendeletben szabályozták. Jelenleg a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet van érvényben.

2.sz tévhit:

A számítógéppel előállított számlára rá kell írni, hogy megfelel az „ilyen” és „ilyen” rendeletnek. Nem kell. Ráírni nem kell, de a valóságban meg kell felelni a jelenleg hatályos rendeletnek. 

3.sz. tévhit:

A pénznem kötelező adat. Nem. Az Áfa tv. nem írja elő, ha nincs rajta, akkor forintban értendő.

4.sz. tévhit:

A számla végösszegét betűzve is ki kell írni. Nem kötelező, nincs rá előírás

5.sz. tévhit:

A észpénzes számlán a teljesítés dátumának és a számla keltének meg kell egyezni. Ez csak az egyszerűsített számlára igaz, amit köznapi néven készpénzes számlának hívunk. A köznapi nevén „áfás számlának” nevezett számlára vonatkozóan az áfa törvényben nincs ilyen megkülönböztetés. A fizetési mód nem is kötelező adat a számlán. 

6.sz. tévhit:

Az adómentes értékesítést betűszavakkal (TM, AM, AKK) kell jelölni. Nincs ilyen előírás. A pénztárgépekkel kapcsolatos szabályoknál szerepelnek ezek a rövidítések. Viszont a mentességre hivatkozni kellaz áfa tv. 169.§ m szerint: „egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása mentes az adó alól. 

7.sz tévhit:

A 0% áfa kulcs. A 0 % áfa kulcs nem létezik.

8.sz. tévhit: 

Fordított adózás esetén feltüntetendő: „Az Áfa-tv. 142 § (1) alapján az ÁFA fizetésére a vevő kötelezett” Régen így volt. A jelenlegi áfa tv. a „fordított adózás” feliratot követeli meg. Ha ez hiányzik, a számla szabálytalan. 

9.sz. tévhit:

A vevő neve helyett írhatjuk: „készpénzes vevő” vagy „bankkártyás vevő”. Az ilyen számla szabálytalan. Az áfa tv. megköveteli a vevő nevének és címének feltüntetését. 

10.sz. tévhit:

A számlán fel kell tüntetni a vevő adószámát. Az esetek nagy részében nem kell feltüntetni. Gyakorlatilag csak akkor kell, ha az áfát a vevő fieti, illetve közösségi értékesítés esetén. 

11.sz tévhit:

Az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatással” nem kell foglalkozni, azt kezeli a program. Csak a felhasználó által megadott helyes beállítások esetén készül hibátlean adattartalmú adatszolgáltatás. 

12.sz tévhit:

Megszűnt a sztornó számla. A régivel ellentétben az új áfa törvényben nem szerepel a sztornó szó. Helyette az érvénytelenítés szót használja. A „stornó” szó használata nem tilos. A régi „helyesbítő” számla helyett „módosító” számláról beszélhetünk. 

 

Egyre népszerűbb az interneten keresztül bonyolított használtcikk-kereskedelem [Jófogás, Vatera, Facebook stb.] Az adózási jogszabályokat áttekintve a leggyakoribb három esetcsoport szabályozása röviden a következő:

1.      Magánszemély ingóságait nem gazdasági tevékenység keretében értékesíti;

2.      Magánszemély az ingóságait nem egyéni vállalkozóként ugyan, de gazdasági   tevékenység keretében értékesíti;

3.      Egyéni vállalkozó végez ingó értékesítési tevékenységet;

 

Szabályozások röviden:

1.      Ha a magánszemély nem gazdasági tevékenységként értékesíti ingóságait, az ebből származó jövedelmét az ingó átruházásból származó szabályok szerint kell megállapítania és megfizetnie a 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadót. 200 ezer forintot meg nem haladó ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem után nem kell megfizetni az adót.

Ha az ebből származó bevétele az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor nem keletkezik adóköteles jövedelme és szja fizetési kötelezettsége. Számla-, nyugtaadási és áfa-fizetési kötelezettség nem terheli.

2.      Ha a magánszemély az ingóságait nem egyéni vállalkozóként, de gazdasági tevékenység keretében értékesíti, jövedelme önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, 16 százalékos mértékű szja-t és 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie.

Nem alkalmazhatja a 200 ezer forintos szabályt, ugyanakkor, ha összesítve az adóévben az értékesítésből származó bevétele nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor nem keletkezik adóköteles jövedelme. A gazdasági tevékenység áfa-alanyiságot eredményez, így adószámmal kell rendelkeznie, számla-, nyugtaadási kötelezettség terheli, és amennyiben nem választott alanyi adómentességet, akkor áfa-fizetési, bevallási kötelezettsége van.

3.      Ha egyéni vállalkozó végez ingó értékesítési tevékenységet, akkor az ebből származó jövedelmét az általa választott adózási módra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítania, és ennek megfelelően kell teljesítenie az adókötelezettségeket.

Az egyéni vállalkozó áfa-adóalanynak minősül és a tevékenysége keretében végzett ingó értékesítéshez kapcsolódóan számla-, nyugatkibocsátási kötelezettség terheli, és amennyiben nem választott alanyi adómentességet, akkor áfa-fizetési, bevallási kötelezettsége van.

 

Részletesen:

 

Az ingóságok értékesítése során a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 58. §-a alapján kell a magánszemélynek megállapítania jövedelmét, kivéve, ha azt egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg.

Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy a kapott bevételt csökkenteni kell az igazolt, elszámolható költségekkel, és az így kiszámított jövedelem után 16 százalékos mértékű adót kell fizetni. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie.

2012. január 1-jétől ha az ingó vagyontárgy átruházása gazdasági tevékenység keretében történik, akkor az ingó átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

Az Szja-tv. 3. § 46. pontja alapján gazdasági tevékenységnek minősül valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi.

Hogy az ingó értékesítése gazdasági tevékenységnek minősül-e, az eset összes körülményét figyelembe kell venni.

 

Példák:

Ha egy magánszemély szükségleteinek kielégítése céljából vásárol ruhákat, maid a megunt, kinőtt ruhákat az interneten keresztül értékesíti, ez nem tekinthető gazdasági tevékenységnek, mert az ingóságok beszerzése nem továbbértékesítési, haszonszerzési céllal történt; vagy

Ha egy magánszemély feleslegessé vált könyveit értékesíti, vagy gyermekének kinőtt ruháit adja el.

Ha egy magánszemély kifejezetten abból a célból vásárol gyermekruhákat, hogy azokat utóbb rendszeresen – pl. internetes hirdetések révén – értékesítse, akkor az így megszerzett jövedelme önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekintendő.

A magánszemélynek 200 ezer forintot meg nem haladó ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelme után nem kell adót fizetnie. Ha az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül, akkor önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik, ezért ezt a kedvező szabályt nem alkalmazhatja. Ha ingó értékesítéséből származó bevétele éves szinten összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor nem keletkezik adóköteles jövedelme akkor sem, ha az értékesítést gazdasági tevékenység keretében végzi.

A magánszemély kötelezettsége annak megállapítása, hogy tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül-e, az ingó vagyontárgyak vevőjének nem keletkezik adóelőleg-megállapítási,- levonási,- megfizetési és –bevallási kötelezettsége. Ezen adókötelezettségek a magánszemélyt terhelik, a 16 százalékos szja és a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást is a magánszemélynek kell megfizetnie.

 

A szabályozások kifejtése részleteseben

 

Az ingóságok értékesítése során az Szja-tv 58. §-a alapján kell a magánszemélynek megállapítania jövedelmét, kivéve, ha egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként szerez bevételt.

Az ingatlan vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem meghatározásakor a kapott bevételt csökkenteni kell az igazolt, elszámolható költségekkel és az így kiszámolt jövedelme után 16 százalékos adót kel fizetni. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásban kell megállapítania és a bevallásra előírt határidőig kell megfizetnie.

2012. január 1-jétől az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó előírások kiegészítésre kerültek a gazdasági tevékenységre vonatkozó rendelkezésekkel. Ha az ingó vagyontárgy átruházása gazdasági tevékenység keretében történik, akkor az ingó átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.[(Szja-tv. 58. § (8) bekezdés]

Gazdasági tevékenységnek minősül valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása [Szja-tv. 3. § 46. pontja]

 

 

A gazdasági tevékenység kritériumai:

·         üzletszerűség, tartósság vagy rendszeresség;

·         ellenérték elérésére irányultság;

·         a tevékenység független formában történő végzése.

Fontos kiemelni, hogy a felsorolt feltételeknek nem együttesen kell fennállnia. Mindig vizsgálni kell az eset összes körülményét.

Általánosságban az egyszeri értékesítés nem eredményez adóalanyiságot, legyen az értékesítés tárgya padláson talált régiség, ajándékba kapott arany ékszer, vagy személygépkocsi, ingatlan. Ha valaki azonban rendszeresen – például – régiségek után kutat (több padláson is), azokat felvásárolja, rendszeresen értékesíti, úgy ez a tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül.

Nem tekinthető gazdasági tevékenységnek, ha valaki például 100 millió forint értékű ingatlant örököl, és ezt értékesíti, ezen értékesítés nem keletkeztet az áfa rendszerében adóalanyiságot.

Az áfa szempontjából gazdasági tevékenységnek minősül, ha az ellenérték fejében végzett tevékenység nem üzletszerű ugyan, de tartós, rendszeres tevékenység, és így forgalmi adóztatás alá esik

Az áfatv. sem az üzletszerűség, sem a tartósság/rendszeresség fogalmát nem határozza meg. Üzletszerű a tevékenység, amennyiben az a magánszemély megélhetésében, vagyoni, jövedelmi viszonyaihoz mérten nem elhanyagolható mértéket képvisel, a magánszemély bevételei között jelentős mértékű. Üzletszerűnek minősül a tevékenység akkor is, ha azt egy kifejezetten gazdálkodásra létrehozott szervezet, személy végzi ellenérték fejében. Az üzletszerűség vizsgálata során az értékesített tétel mennyiségét, az értékesítés körülményeit, valamint az életszerűségét kell figyelembe venni.

A tartósság/rendszeresség szinonim fogalmak. Rendszeresség esetén nem feltétel, hogy a magánszemély árrés elérése céljából értékesítsen, az értékesítések ismétlődése már adóalannyá teheti. A tevékenység áfaszempontból történő minősítését nem befolyásoló tényező, hogy a magánszemély fő-, melléktevékenységként, vagy hobbiként folytatja-e

Fő szabály szerint, ha valaki feleslegessé vált tárgyait alkalomszerűen értékesíti (akár többször is), úgy ez az eladás nem eredményez adóalanyiságot. A gazdasági tevékenység feltételei akkor állnak fenn, ha egy értékesítő másoktól vásárol fel különböző (használt) termékeket és ezeket rendszeresen értékesíti online felületeken.

A tevékenység áfakötelezettségének megítélésekor érdektelen, hogy a ráfordítások milyen mértékűek, illetve, hogy meghaladják-e a bevételeket. Az elért ellenértékekre tekintettel még veszteség esetén is áfakötelezettség terheli a tevékenységet, azaz az adóalanyiságot megalapozhatja.

Ahhoz, hogy egy tevékenység gazdasági tevékenységnek minősüljön, azt a jogalanynak saját nevében kell végeznie. Nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony, vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában. [Áfatv. 6. § (5) bekezdés]

Az áfa-rendszerében fontos hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy egy tevékenység gazdasági tevékenységnek minősüljön, csak a fentebb említett kritériumokat kell vizsgálni, a gazdasági tevékenység nem összeghatárhoz kötött. Amennyiben a végzett tevékenység adóköteles tevékenységnek minősül, , úgy az adóalanyt az adófizetési és bizonylatadási kötelezettség is terheli.

Évi 6 millió forint értékhatárig az adóalany választhat alanyi adómentességet, ebben az esetben a gazdasági tevékenysége nem eredményez adófizetési és bevallási kötelezettséget. [Áfatv. 257. § (2) bekezdés b) pont] (Az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat az Áfatv. XIII. fejezete tárgyalja).

Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy alanyi mentességet választ. Az alanyi adómentesség visszamenőlegesen nem választható. Az értékesítések után amennyiben gazdasági tevékenységről, adóalanyiságról beszélünk, általános forgalmi adót kell fizetni, a teljesítés időpontjában érvényes adómértéknek megfelelően.

Az értékesítőnek figyelnie kell arra is, hogy ügylete nem tartozik-e az áfatv. XVI. fejezetében foglalt különbözet szerinti adózás azbályai (viszonteladóra vonatkozó szabályok) alá. Tekintve, hogy az adóalany alanyi adómentes minősége az áfatv. eltérő rendelkezése hiányában viszonteladói tevékenységre is kiterjed, az alanyi adómentesként bejelentkezett adóalanynak az áfatv. XVI. fejezetének megfelelő használtcikk értékesítése tekintetében sem kell adófizetési kötelezettséggel számolnia.

Amennyiben az adott tevékenység az áfatv. szerinti gazdasági tevékenységnek minősül, de ennek ellenére a magánszemély nem tesz eleget a bejelentkezési kötelezettségének, az áfa-fizetési kötelezettség az adóalanyként történő bejelentkezés (adószám kiváltása) elmulasztásától függetlenül terheli.

 

 

 

A behajtási költségátalány elszámolása annak hatályba lépése óta számos problémát vetett fel, a társaságoknál az adminisztrációt jelentősen megnövelte, sok esetben a vállalkozás könyvekben kimutatott eredményét torzította. A helyzet megoldódni látszik a törvényjavaslat elfogadásával. A változásokat már a tavalyi üzleti évi beszámolók elkészítésekor alkalmazni lehet.

Szabályozási és gyakorlati problémák a változás előtt

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:155. § (2) bekezdésében foglalt előírások alapján a késedelmes fizetés napjával a 40 eurós behajtási költségátalányból adódó követelések-kötelezettségek, a Ptk erejénél fogva beálltak külön terhelés nélkül, így azokat a könyvelési nyilvántartásokban felmerülésükkor is el kellett számolni.

A Ptké. módosítása nem oldotta meg azt a problémát, hogy a Ptk. előírása alapján változatlanul kötelező volt a 40 eurós behajtási költségátalány alkalmazása, az ezt kizáró szerződés semmis volt. Így a számviteli elszámolás sem változott, a késedelembe esés napjával ezeket a követeléseket-kötelezettségeket a könyvekben automatikusan el kellett számolni.

Nyilvántartásuk bonyolult volt, a felmerült költségátalány fizetési kötelezettséget egyéb ráfordítások és kötelezettségek között kellett kimutatni, függetlenül attól, hogy azt a jogosult érvényesítette-e vagy sem. Ez jelentősen megnövelte a vállalkozások adminisztrációs terheit.

A változás

A törvényjavaslatban javasolt szabályozás a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének való megfelelést szolgálja, így új alapokra helyezi a jogi szabályozást. A jogi szabályozás változása miatt a számviteli elszámolások is változni fognak. A törvényjavaslat elfogadása esetén a kihirdetését követő napon hatályba fog lépni, azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletekből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén is alkalmazni kell (azaz visszamenőleges hatályú lesz a törvény).

A törvényjavaslat megtartja a korábbi Ptk.-beli szabályozás alanyi és tárgyi hatályát, a jogosult a kötelezett fizetési késedelme esetén továbbra is 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalányra tarthat igényt. Jelentős változást tartalmaz ugyanakkor a törvényjavaslat a behajtási költségátalány esedékességét illetően, mert a törvényjavaslat szerint a behajtási költségátalány összege – a korábbitól eltérően – nem válik automatikusan esedékessé a késedelembeesés időpontjával. A törvényjavaslat szerint önkéntes teljesítés hiányában a jogosult igényt tarthat a behajtási költségátalányra, de azt érvényesítenie kell. A követelés esedékességének időpontja ebben az esetben a teljesítésre való első felszólítás időpontja.

Számviteli következménye, hogy csak a teljesítésre való első felszólítás időpontjával kell a kötelezettnek a könyvviteli nyilvántartásában azt kötelezettségként elszámolnia, mint esedékes kötelezettséget. A jogosultnál nem változnak a számviteli elszámolások.

Változik az elévülési idő is, mert a törvényjavaslat szerint a behajtási költségátalányt a kötelezett késedelembe esése napjától számított egy éves jogvesztő határidőn belül lehet érvényesíteni.

Átmeneti rendelkezések

A számviteli elszámolást illetően átmeneti rendelkezést is tartalmaz a törvényjavaslat azokra vonatkozóan, akik kimutattak behajtási költségátalányból származó kötelezettséget. Az új szabályok hatálybalépésekor kimutatott – behajtási költségátalány miatti – kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben kell megszüntetniük. Ezzel a vállalkozások mind számviteli, mind adózási szempontból mentesülni fognak a lezárt 2013-2015-ös üzleti évek önellenőrzési kötelezettségük alól.

Mi a teendő?

Az alábbiakra indokolt tekintettel lenni:

a)      a vállalkozások többsége nem szerepeltette ,  könyveiben a behajtási költségátalányból származó kötelezettségeit. Mivel a törvényjavaslat visszamenőleges hatályú ezért ezen vállalkozásoknak a törvényjavaslat hatálybalépésével kapcsolatban semmi számviteli elszámolási teendőjük nincs.

b)      a vállalkozások kisebb része azonban 2013-2015-re elszámolta a könyvekben a behajtási költségátalányból származó kötelezettségeit.

      ba)  ha a vállalkozás rendelkezik 2015-re vonatkozóan a tulajdonosok által elfogadott   beszámolóval, akkor a törvényjavaslatban szereplő átmeneti szabályokat kell alkalmaznia.

      bb)   ha a vállalkozás még nem rendelkezik a tulajdonosok által elfogadott beszámolóval a behajtási költségátalány miatt kimutatott – de a jogosult által nem érvényesített – 2013-2014. évi kötelezettségeket a 2015-ös évre indokolt egyéb bevételkénti elszámolással megszüntetni, illetve a 2015-ös késedelmekből adódóan elszámolt kötelezettségeket stornózni.

 

 

 

Önadózó 2016/04.     szerző: Botka Erika    NGM főosztályvezető-helyettes

A cikk összefoglalóan mutatja be az ingatlan átruházással kapcsolatos gazdasági események áfa hatásait.

MI AZ INGATLAN?

A magyar jogban korrekt ingatlan definíció nem található. A HÉA irányelv végrehajtási rendeletében megfogalmazásra került az ingatlan definíció, így a magyar áfaszabályok alkalmazása során ezt kell használnunk. A rendelet a következő módon szabályozza az ingatlan fogalmi körét:

a)      a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;

b)     bármely épület vagy felépítmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani;

c)      az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyt már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők, liftek;

d)     az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.

A cikkben abból indulunk ki, hogy ingatlannak a földterület és/vagy a ráépített építmény minősül.

AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG HELYE (TELJESÍTÉSI HELY)

Ha az adófizetési kötelezettség illetve a teljesítés helye nem belföld, úgy áfafizetési kötelezettség nem keletkezik az ügylet során. Ha más ország a teljesítési hely, akkor az adott országban kell az adót megfizetni. Az ingatlanok értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan található. Ebből következik, hogy csak a Magyarország területén található ingatlanokkal kapcsolatban alkalmazzuk az áfatörvény szabályait.

Ha az ügylet külföldön teljesített, akkor a magyar adóalanynak az adott ország szabályait kell tanulmányoznia, melynek során el kell dönteni, hogy ki az adófizetésre kötelezett, melyik ország szabályai alapján kell kiállítani a számlákat, és mennyi a fizetendő adó. Egy külföldi ingatlan értékesítése esetén mindenképpen egy helyi szakember segítségét vegyük igénybe

A TELJESÍTÉS IDŐPONTJA

A teljesítés időpontja az a nap, amely időpontban az ügylet után adófizetési kötelezettsége keletkezik az eladónak. ingatlanértékesítési konstrukciók esetén a következő teljesítési időpontok vehetők számba:

            Amennyiben az ingatlan adás-vétel során a szerződés akarat előleggel vagy foglalóval kerül biztosításra, úgy az előleg vagy a foglaló átadásának, illetve az eladó bankszámláján történő jóváírás napja a teljesítési időpont. Ha az előleget nem az eladónak fizetik, hanem ügyvédi letétbe helyezik, úgy az előleghez fűződő jogkövetkezmény nem áll be csak akkor, ha az ügyvéd tovább utalja az előleget az eladónak.

            A vételi opcióként fizetett összeg nem előleg! A vételi jog vásárlása külön ügylet, és nem az ingatlan adókulcsával adózik, hanem minden esetben 27%-os. Az opció vételének teljesítési időpontja az opciós díj megfizetésének napja.

Az ingatlanértékesítés teljesítési időpontjaként két időpont jöhet szóba. Egyik a tulajdonos átszállásának napja, a másik az ingatlan birtokba adása.

            Ha a birtokba adás korábbi, mint a szerződés szerinti tulajdonjog átadás (részletvétel, lízing, tulajdonjog fenntartással értékesítés), akkor a birtokba adás a teljesítés időpontja.

            Ha a tulajdonjog átadásra kerül az ingatlan tényleges fizikai átadása előtt, akkor azzal minden tulajdonosi jogosultságot megszerez a vevő (birtoklás, használat, rendelkezés), így ez esetben nincs jelentősége, hogy a „kulcsokat mikor adják át”, a tulajdonszerzés időpontja teljesítési időpont lesz.

            Részteljesítés nincs ingatlanértékesítés esetében, csak előleg számla és végszámla állítható ki. Vagyis a birtokba vagy tulajdonba adásig fizetett összegek előlegnek minősülnek, majd a birtokba vagy tulajdonba adáskor ki kell állítani a végszámlát. (Súlyos hiba „ingatlanértékesítés X. részszámla” kiállítása!)

Ellentmondás az előző bekezdésben foglaltakkal: Az áfatv. 10. § d) pontja az építőipari szolgáltatást bizonyos körülmények teljesíülése esetén termékértékesítésnek tekinti. Akkor minősül az építőipari szolgáltatás termékértékesítésnek, ha munka következményeként olyan építmény kerül átadásra a megrendelőnek, amely építményt be kell jegyeztetni a földhivatali nyilvántartásba. E kvázi termékértékesítés esetén részteljesítés rendre alkalmazásra kerül, mivel a szerződés tárgya természetben osztható. A szerződő felek különböző készültségi fokoknál részteljesítésben szoktak megállapodni, mely megállapodásokat az adóellenőrzések során még nem kifogásolták meg.

AZ INGATLANÉRTÉKESÍTÉS ADÓKULCSA

Az ingatlanokat adómentesen vagy 27 vagy 5%-os adókulccsal értékesítjük.

            27%-os adó terheli az üres építési telkeket és az olyan felépítményes ingatlant, amely építés alatt áll, vagy a használatba vételi engedélye óta két év nem telt el.

            5%-os adó terheli az olyan lakóingatlant, amely építés alatt áll vagy két évnél nem régebbi, továbbá a hasznos alapterülete nem haladja meg több lakásos ingatlannál a 150 nm-t, egylakásos ingatlannál a 300 nm-t. 5%-os adó terheli a generálkivitelező szolgáltatását (kvázi termékértékesítés), ha az előbb említett ingatlant épít. Figyelem: bárkinek értékesítjük az ingatlant, az adókulcs 5%-os. A lakáshoz tartozó tárolók szintén 5%-os kulccsal értékesítendők, de a garázs és gazdasági épületek adókulcsa 27%-os Az egy helyrajzi számon található, különböző funkciójú építmények, építményrészek esetében az adóalapot meg kell osztanunk 5%-kal, 27%-kal adózó részre.

            Adómentes az olyan ingatlan értékesítése, amely az előzőekben tárgyalt kritériumoknak nem felel meg (külterületi földterület, belterületi földterület, ha nem építhető rá ingatlan, két évnél régebbi használatba vételi engedéllyel rendelkező ingatlan). Az adómentes értékesítés helyett választhatja az adóalany az adókötelezettséget.

Mindig a felépítménnyel azonos módon adózik az a földterület amelyiken építmény áll (ez valamennyi adóteher esetében azonos szabály).

ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETT SZEMÉLY INGATLANÉRTÉKESÍTÉS ESETÉN

Az adómentes ingatlanértékesítés esetén ez nem értelmezhető.

            Azon ingatlanok esetében, amelyeket fő szabály szerint adókötelesen kell értékesíteni (építési telek, építés alatt álló ingatlan, új ingatlan) az adó fizetésére az eladó a kötelezett. Kivételt képezhet ez alól a felszámoló által értékesített ingatlan, mivel a 100 ezer forintnál nagyobb értékű ügyletre a fordított adózás szabályait kell alkalmazni.

            Fordított adózással kell értékesítenie az adóalanynak azon ingatlanokat, amelyek alapban adómentesen értékesíthetők, de választotta rájuk az adókötelezettséget.

INGYENES INGATLANÁTADÁSOK

Az ingyenes ingatlanátadásra a NAV olyan jogértelmezést adott ki, amely nincs összhangban a jogszabály nyelvi értelmezésével (tehát ne a jogszabály szövege alapján határozzuk meg az adókötelezettséget).

            Ha ingatlant adunk át ingyenesen, azt kell vizsgálnunk, hogy az ingatlan beszerzésekor vagy építésekor az adót levonhattuk-e. Ha levonhattuk az adót, akkor az ingyenes átadás értékesítésnek minősül. Ha nem vonhattuk le az adót, akkor az átadás nem adótárgy, így nem kell utána adót fizetni.

            Ha levontuk az adót beszerzéskor és ingyenesen adjuk át az ingatlant a NAV szerinti a következő módon járjunk el:

            Ha az ingatlan építési teleknek vagy új beépített ingatlannak minősül, akkor az átadáskor az átadónak áfát kell fizetnie az ingatlan forgalmi értéke után.

            Ha az ingatlan nem új, de az átadó választotta az adókötelezettséget, az ingyenes átadáskor nem a fordított adózás szabályai alapján kell eljárni, hanem az átadó lesz adófizetésre kötelezett (jogszabályból nem olvasható ki). Ha az ingatlan nem új és készletként volt nyilvántartva az átadó könyveiben (nem tárgyi eszköz), és az átadó nem választotta az adókötelezettséget, akkor az ingyenes átadáskor az átadó a forgalmi érték után adófizetésre kötelezett (jogszabályból nem olvasható ki).

            Ha az ingatlan nem új, és tárgyi eszközként volt hasznosítva és az átadó nem választotta az adókötelezettséget, akkor az átadó az átadáskor nem számít fel adót.

            Ha az ingatlan nem új, és tárgyi eszközként volt hasznosítva és az átadó választotta az adókötelezettséget, akkor az átadáskor adót számít fel.

Ha az ingatlant apportként adjuk át, nem kell áfát felszámítani, ha a 18. §-ban foglalt feltételek teljesülnek.

 

LAKÁS ÁFAMÉRTÉKE

Bizonyos mérethatárig, az építés alatt álló és az új építésű lakások értékesítésének adókulcsa 5%-ra csökkent 2016. 01. 01-től.

Nézzük meg, hogy az új adókulcs és a lakásáfa visszatéríttetésére vonatkozó szabályok milyen adóteher variációkat jelen egyes magánszemély vásárlóknak, ill. építtetőknek:

·         5%-os az adóteher, ha a magánszemély megveszi készen az újnak minősülő lakóingatlanát. (paraméterekről a fentiekben volt szó).

·         5%-os az adóteher, ha a magánszemély kulcsra készen építteti meg a lakóingatlanát, a vállalkozóval a saját telkén, figyelemmel a méretkorlátokra;.

·         27%-os az adóteher, ha adóalanytól veszi a magánszemély a lakóingatlant, amely ingatlan esetében a használatba vételi engedély már több mint két évvel korábban kiadásra került;

·         27%-os az adóteher, ha adóalanytól veszi a magánszemély az új lakóingatlanát, de az ingatlan nagyobb, mint 150 ill. 300 nm;

·         27%-os az adóteher, ha a magánszemély nem generálkivitelezésben építteti meg az ingatlanát, és nem jogosult az áfa visszatérítésére (pl. adótartozása van, böntetett előéletű);

·         nincs adóteher, ha a magánszemély nem generálkivitelezővel építteti az ingatlanát és az áfa visszatéríttetésre jogosult (figyelemmel az 5 milliós határra);

·         nincs adóteher (látszólag), ha a magánszemély nem adóalanytól vásárol ingatlant.

AZ 5%-os LAKÁSÁFA ÁTMENETI SZABÁLYAI

·         A 2016. 01. 01-jén vagy azt követő időpontban történt értékesítés esetében alkalmazható az 5%-os adókulcs

·         Ha a 2016-ban értékesített ingatlannal kapcsolatban már az előző években vettek át 27%-os áfatartalmú előleget, úgy az előleg áfatartalma változatlan. A fennmaradó vételárat 5%-os áfa terheli.

·         Lakóingatlan generálkivitelezése esetén a korábbi években kibocsátott 27%-os áfatartalmú részszámlák áfatartalma nem változik. Az 5%-os adókulcs a 2016-ban teljesedésbe ment részteljesítés esetén alkalmazandó.

 

 

A társaságok által kiállított számlák technikája az elmúlt évtizedekben sokat változott. Külső megjelenésükben és funkciójukban is teljesen átalakultak a számlák.

            Az ügyviteli rendszer megjelenésével, elterjedésével az önálló számlázó programok könnyű elérhetőségével a számlakiállítás alapvető technikája is megváltozott. A számlázás során legfontosabb elemekké a gyorsaság, az egyszerűség, a könnyű átláthatóság és rögzíthetőség váltak.

            A technika fejlődésével párhuzamosan a jogszabályi kötelezettségek is megváltoztak. Az 1996. január 1-jei szabályozás óta 20 év telt el, amely idő alatt a számlázás és a számlázással kapcsolatos jogszabályi előírások gyökeresen megváltoztak. A technikai oldalról az informatika fejlődése, az informatikai lehetőségek kiaknázása gyakorolt hatást a számlázásra. A szabályozás oldaláról pedig azt tapasztalhatjuk, hogy mindig a technika fejlődése mögött haladva próbál egy olyan szabályozási környezetet adni, melyben a számlázással kapcsolatos visszaéléseket csökkenteni lehet.

            Jelenleg a számlázó programokkal kapcsolatos kötelezettségeket A számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet írja elő.

A rendelkezések az alábbi kötelezettségekkel bővültek:

·         számlázási rendszerrel kapcsolatos elvárások bővülése (pl. hiányos, hibás számlák rögzítése)

·         ellenőrzési lehetőségek kiszélesítése (pl. dokumentáció készítési kötelezettség, bejelentési kötelezettség, adatexport)

·         felelősség megosztása (pl. a program fejlesztője is szankcionálható)

 

A jelenleg hatályos követelmények értelmezése, gyakorlati működésének ismertetése

KIHAGYÁS ÉS ISMÉTLÉS NÉLKÜLI, FOLYAMATOS SORSZÁMOZÁS

A számla sorszámának legfontosabb funkciója, hogy egyértelműen beazonosítsa az adott számlát. A sorszámnak egyedinek kell lennie. Nem megfelelő az olyan számlázó rendszer működtetése, amely megengedi több eltérő adattartalmú számlabizonylatnak egy sorszámon történő szerepeltetését.

            Az alapkövetelmény célja, hogy a program ne adjon lehetőséget a számlák utólagos manipulálására. a számlasorszámot a programnak úgy kell képeznie, hogy ne hagyjon ki, ne ugorjon át egyetlen sorszámot sem. Például nagy tömegű számlázásnál előfordulhat, hogy egy-egy előre lefoglalt sorszámon nem jön létre számlaadat. Ekkor ezeket a számlákat rontott számláknak kell tekinteni, és zárolni a rendszerben. Az üres adattartalommal rendelkező számlasorszámokat a későbbiekben nem lehet újra felhasználni.

            Amennyiben egy számlázó szoftver nem teljesíti a kihagyás és ismétlés nélküli elszámolást, akkor nem tekinthetőek az abból kiállított bizonylatok szigorú számadású bizonylatoknak. Ennek következtében a nem megfelelően használt számlázó programból kiállított összes bizonylat valódisága, adóigazgatási eljárásban történő használhatósága megkérdőjeleződik. Különös figyelmet igényel a számlázó program használata.

BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE

A bejelentési kötelezettség 2014. október 1-től került az alapkövetelmények közé. A számlázó program használójának az alábbi adatokat kell bejelentenie az adóhivatalnak.

·         számlázó program neve, azonosítója

·         fejlesztő neve, adószáma

·         értékesítő, rendelkezésre bocsátó neve, adószáma

·         beszerzésének, használata megkezdésének vagy rendeltetésszerű használatba vételének időpontja

A 2014. október 1-jét követően beszerzett programok esetében az első használatba vétel napját követő 30 napon belül kell a bejelentést megtenni. A számlázó program esetében az első használatba vétel időpontja megegyezik az első számla kiállításának dátumával.

A bejelentést minden esetben a számla kibocsátására kötelezettnek kell megtennie. A bejelentési kötelezettség teljesítésével a kötelezett mást is meghatalmazhat.

A bejelentési kötelezettség nem egyszeri kötelezettséget jelent. Az új számlázási szoftver beszerzése után az elsőnek kiállított számla keltét követő 30 napon belül kell az új számlázó szoftvert bejelenteni az adóhivatalnak.

 További kötelezettség, hogy a már nem használt számlázó programot is jelenteni kell.

ADATEXPORT

            A számlázó program adatairól készített elektronikus export nem új ellenőrzési technika. A 2016. január 1-jén hatályba lépő szabályozás lényegi eleme az adatexport struktúrájának meghatározása. Ez a struktúra egy XML alapú struktúrát takar, mely a 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet mellékletét képezi. A jogszabály előírja, hogy kizárólag olyan számlázó programból állíthat elő számlát egy adóalany, mely program képes a meghatározott struktúrában adatot exportálni.

            Az egységes szerkezetű adatexportnak vannak előnyei. Az adózó részére a legnagyobb előnyt az jelenti, hogy a számlázó programok esetében kizárólag egy adatexportálási módszert, struktúrát kell kidolgoznia, melynek egységes fájlformátuma van. Az adóhivatal részére pedig az jelenti az előnyt, hogy nem kell felkészülnie számtalan formátumú és struktúrájú számlaadat feldolgozására.

Fontos: A rendelet melléklete szerinti struktúrában kizárólag a 2016. január 1-től kiállított számlákat szükséges az adóellenőrzés kérésére rendelkezésre bocsájtani. Az ezen időpontot megelőző számlák esetében a számla kibocsátójától függ, hogy milyen formátumban történik meg az adatexport.

A SZÁMLÁZÓ PROGRAM DOKUMENTÁCIÓJA

Számlázó program felhasználói dokumentációval minden felhasználónak rendelkeznie kell. A dokumentációátadás módjára, formájára vonatkozóan nem tartalmaz a jogszabály előírásokat.

A dokumentációnak tartalmaznia kell a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a program valamennyi funkciójának ismertetését.  Fontos változást jelent a 2014. július 1-jét követően beszerzett számlázó programokra vonatkozóan, hogy a program kizárólag a dokumentációban szereplő funkciókat hajthatja végre.

Számlázó program dokumentációval azon társaságnak is kell rendelkeznie, amely saját maga fejlesztette a programot.

Az adatexport a számlázó program új funkcióját jelenti. Így az adatexport funkció leírását minden számlázó program esetében el kell készítenie a fejlesztőnek, és a számlakibocsátónak át kell tudnia adni az adóellenőrzés részére.

SZÁMLÁZÓ PROGRAMOK ONLINE ADATSZOLGÁLTATÁSA

Az online adatszolgáltatási rendszer kialakítása folyamatban van (2017. évi jogszabálymódosítások lesznek), a javaslatokban megfogalmazottak nem tekinthetők újdonságoknak.

Az adócsomag-javaslat tartalmazza a tételes áfanyilatkozat jelenlegi 1 millió forintos összeghatásának 100 ezer forintra történő csökkentését. A javaslat elfogadása alapján minden olyan számláról adatot kell szolgáltatni 2017. január 1-jét követően az adóhivatal számára, amelynek áfatartalma eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot. Ez lényeges szigorítást és adminisztrációs terhet ró az adózókra. Ennek az adminisztrációs tehernek a csökkentését jelenti a számlázó programok online adatszolgáltatásának bevezetése.

A számlázó program online adatszolgáltatása technikailag azt jelenti, hogy az adóhivatal a számla kiállítását követően egy jogszabályban rögzített strukturált adatot kap meg, amelyet automatikusan feldolgoz. Ehhez a számlakibocsátó programjának alkalmasnak kell lennie a számlából az adatstruktúra előállítására, valamint annak megküldésére.

Számlabefogadói oldalon az adatszolgáltatási kötelezettség megmarad, ugyanakkor az adóhivatal által megkapott számlaadatokat a vevő is megismerheti, így adatszolgáltatási kötelezettségének egyszerűsített formában tud eleget tenni. Az adóhivatali oldalon a kisebb értékhatárral és bővebb adattartalommal történő adatszolgáltatás pedig többlet kockázatelemzési lehetőségeket jelent.

Az adóalanyok választhatnak a 20174. január 1. és 2017. július 1. között az új rendszerre történő áttérés tekintetében. Az adózók tehát fél év felkészülési időt kapnak a számlázó programok online adatszolgáltatási rendszerének kiépítésére. Az előzetes terveket módosíthatja az idei év közepén megjelenő rendeleti szabályozás. Szerencsés esetben az adózók számára ténylegesen egyszerűsítést fog hozni a számlázó programok adóhivatali bekötése.

ÖSSZEGZÉS

 

A 20 évvel ezelőtti technológiák jelenleg már nem alkalmazhatóak, mivel az informatika fejlődésével már nem jelentenek hatékony megoldást, és a számlázásra vonatkozó szabályozási környezet is teljesen megújult. A jogszabályi változások párhuzamban állnak a technológia fejlődésével. Látható egy jogszabályalkotói irányvonal, melyben az elektronikusan tárolt adatok felértékelődnek