Adóblog
Olvassa a legfrissebb híreket !

Keresés

Cikkek

Az Áfatv. 127. § (1) bekezdés ba) pontja hatálybalépésétől (2008. január 1-je) a törvény akként rendelkezik, hogy termék a Közösségen belüli beszerzése esetében az adólevonási jog gyakorlatának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.

            Az Áfatv. szabályozása vonatkozik a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó utólagos módosulásához kapcsolódó levonható adó korrekciójára is.

            Ha a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó összege módosul, akkor ennek megfelelően korrigálni kell a levonható adót is, s ezt a korrekciót abban a bevallási időszakban kell elvégezni, amelyben a fizetendő adó módosulása elszámolandó.

            Amennyiben a Közösségen belüli beszerzés adóalapja utólagosan csökken(t) akkor a korábban bevallott adóalap és ehhez arányosan kapcsolódó adó csökkentését legkorábban akkor lehet elszámolni, amikor a módosító számla az adó fizetésére kötelezett adózó rendelkezésére áll(t), valamint ugyanezen bevallás keretében az eredetileg elszámolt levonható adó korrekcióját is ugyanilyen összegben kell elszámolni fizetendő adót növelő tételként. Ha a fizetendő adó elszámolását magában foglaló bevallásban annak összege teljes mértékben levonásba volt helyezhető, akkor későbbi bevallási időszakban fizetendő adó csökkentése és növelése ugyanolyan összeggel történik meg, ezáltal ténylegesen fizetendő, vagy visszajáró különbözet nem keletkezik. Ugyanez a helyzet áll elő, ha az adózónak eredetileg legalább a fizetendő adó csökkentésével egyező összegben levonható adó elszámolására volt lehetősége.

            Abban az esetben, ha a módosító számla az adó fizetésére kötelezett adózó rendelkezésére áll(t), az adófizetési kötelezettség keletkezésének magába foglaló bevallási időszakra vonatkozó bevallás benyújtását megelőzően, akkor az áfabevallásban csökkentett adóalap után kell(ett) a fizetendő adót megállapítani, s ezen összeg minősül(t) előzetesen felszámított adónak.

A közösségi beszerzést terhelő általános forgalmi adó levonásával összefüggésben elvi jelentőségű megállapításokat tartalmaz a Kúria Kfv.V.35.496/2013/12. számú ítélete.

A Kúria ítéletébe foglaltak szerint a Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó és annak összege levonható adóként nem feltétlenül ugyanazon áfabevallásban számolható el. Az adó levonására csak akkor nyílik lehetősége az adózónak, ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját magában foglaló bevallás benyújtásáig kézhez veszi – szögezte le a Kúria.

A Kúria fenti ítéletében foglalt jogértelmezés 2008. január 1-jétől a mai napig folyamatosan irányadónak tekinthető.

JOGESET RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

·         Felperes az adóhatósági ellenőrzés során a 2010. júliusában történt Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódóan kizárólag egy olasz cég által kiállított számla másolatával rendelkezett.

·         Felperes 2010. decemberében is végzett Közösségen belüli beszerzéseket ugyanezen olasz cégtől történt vásárlásokkal, amelyekről csak árukiadási bizonylattal, illetve szállítólevéllel rendelkezett.

·         Felperes a 2010. júliusi számlát szerepeltette a vizsgált időszaki könyvelésben, a decemberit azonban nem, ezeket az analitikájában és általános forgalmi adó (áfa) bevallásában sem tüntette fel.

·         A felperes az eredeti számlákat az olasz cégtől az ellenőrzés ideje alatt szerezte be.

Az elsőfokú bíróság döntése ellen az alperes adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria alaposnak minősítette.

A Kúria azt a jogértelmezést tartotta helyesnek, mely szerint a számlakibocsátás nem csupán a számla kiadását jelenti, hanem a címzettnek történő átadását, elküldését is. /2006/112/EK irányelv 220. cikk (továbbiakban: Irányelv)/.

A felperes téves jogértelmezést alakított ki. Álláspontjával ellentétben nem rendelkezett a számlával azáltal, hogy az olasz cég azt kiállította. A számla nem került ki az olasz cég birtokából, így azzal a felperes nem rendelkezett.

Az adólevonási jog gyakorlásához több együttes konjuktív feltétel megléte szükséges /Irányelv 178. cikk c) pont/. A megfelelően kiállított számla számlával történő rendelkezés mellett a helyes adatokat tartalmazó bevallás meglétét is előírja.

A Közösségen belüli beszerzés után tehát az adózó akkor élhet adólevonási jogával, ha már a bevallás benyújtásakor rendelkezésére áll az adó megállapításához szükséges, az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően kiállított számla. Ezen túl a bevallásnak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.

Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a nemzeti eljárási és anyagi jogszabályok a közösségi joggal azonos tartalommal érvényesülnek a vizsgált ügyben.

·         az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a termék Közösségi beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;

·         nem sérti az adósemlegesség elvét az, hogy a fizetendő adót – amely egyben előzetesen felszámított adó –  2010. július és december hónapban meg kell állapítani, meg kell fizetni (Áfatv. 63.§). A fizetendő adó levonására is lehetőség van az elévülési időn belül, és legkorábban abban az időszakban, amikor az adózó rendelkezésére állnak a hiteles bizonylatok.

 

·         nemzeti és közösségi jogi szabályok azonosan szabályoznak azzal, hogy a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. E szabály alapján, ha a számlát a közösségi partner nem állítja ki, vagy adott esetben nem időben küldi meg, akkor ettől függetlenül a Közösségen belüli beszerzést az adóalanynak a teljesítés napját követő hónap 15-ével meg kell állapítania, bevallásában szerepeltetnie kell, el kell számolnia. A fizetendő adót az adózó azonban mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzésről szóló eredeti hiteles bizonylatot közösségi partnerétől.

Az elektronikus kereskedelem alapvető jellemzője, hogy nem jelent problémát az országhatások átlépése. Számos üzleti modell, internetes technika alakult ki, melyek elősegítik az elektronikus kereskedelem nemzetközi fejlődését. Az adózási rendszernek az elektronikus kereskedelem nemzetközivé válásával együtt szükséges fejlődnie. A következőkben azokat a speciális szabályozásokat mutatjuk be, melyek kifejezetten a határon átnyúló elektronikus kereskedelemhez kapcsolódnak.

A magyar vásárlók bizalmatlanok a külföldi webáruházakkal, elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatosan, ami az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos általános magatartásunkat tükrözi.

Ha megvizsgáljuk a magyar vállalkozások határon átnyúló elektronikus kereskedelmi tevékenységét, hasonló képet láthatunk.

Az elektronikus kereskedelem adózásának nagyon kevés belföldi specialitása van, Az ezzel kapcsolatos adójogi szabályozás inkább a határon átnyúló ügyleteknél jelenik meg.

A következőkben egy magyar elektronikus értékesítő szemszögéből vizsgáljuk azokat az adózási szabályokat, melyek vagy vonatkoznak rá, vagy az üzleti döntéseire hatást gyakorolhatnak.

TÁVÉRTÉKESÍTÉS

A távértékesítés szabályait az áfatörvény 29-31. §-ai szabályozzák. A távértélesítés tárgya kizárólag termék lehet, mely termék nem új közlekedési eszköz, nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, illetve nem jövedéki termék, használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség. További feltétel, hogy az értékesítő áfaadóalany legyen, vagy olyan adóalany, akinek a beszerzése után nem kell adót fizetnie (pl. kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végez).

A távértékesítés szabályai alapján amennyiben az értékesítőnek egy naptári évben egy adott tagországba történő értékesítése nem haladja meg összesen a HÉA irányelvben meghatározott az adott tagország döntésétől függő 35 000 – 100 000 euró összeghatárt, akkor a letelepedés országában szükséges az adót megfizetni, az adott ország adókulcs szerint. Amennyiben átlépi az értékhatárt, akkor az értékesítőnk a másik tagállamba kell bejelentkeznie adóalanyként és az értékhatár feletti értékesítések után a másik tagállamban szükséges az adót megfizetni.

A 100 000 euró értékhatárt nem mindegyik tagállam használja. Találhatunk olyan országokat is, melyek a nemzeti valuta átváltása miatt alkalmaznak eltérő összeghatárt. Tehát egy magyar internetes értékesítőnek fontos figyelembe vennie az értékhatárok tagállamonkénti eltérését.

 

 Az értékesítőnek ugyanakkor nem szükséges megvárnia, hogy egy tagországba történő értékesítése meghaladja a tagországi értékhatárt. Dönthet úgy is, hogy már az első más tagországba történő értékesítéskor adószámot vált ki az adott ország adóhivatalánál, és ott fizeti meg az adót. Aki élt a választás jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

A fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése

A felszámolási eljárás elrendelésének aktuális szabályainak és bírósági gyakorlatának bemutatása.

A Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) célja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, vagy a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése – biztosítva a hitelezői érdekek védelmét. A csődeljárás alanya fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezet, amely a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás alanya a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek, a felszámolási eljárás pedig olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A csődeljárás célja a csődegyezség megkötése, szemben a felszámolási eljárással, ahol az elsődleges cél az adós jogutód nélküli megszüntetése, a hitelezők törvényben meghatározott módon való kielégítése mellett. A felszámolási eljárás kérelemre és hivatalból is lefolytatható.

I.  Felszámolás elrendelés hivatalból a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül

Hivatalból rendeli el a bíróság a felszámolást sikertelen csődeljárást követően, ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felelt meg, és emiatt a bíróság a csődeljárást megszüntette, valamint a Cégbíróság, illetve a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján.

A Cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást vagy kényszertörlési eljárást követően kezdeményezi a cég felszámolását. Ugyancsak kezdeményezi a Cégbíróság felszámolási eljárást – a kényszertörlési eljárás egyidejű megszüntetése mellett –, amennyiben a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés bejelentésére került sor és a bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján megállapítja, hogy a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent, vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona.

A jogi személlyel szemben a büntető ügyben eljáró bíróság büntetőjogi intézkedéseket alkalmazhat, korlátozhatja a jogi személy tevékenységét, pénzbírságot szabhat ki és megszüntetheti a jogi személyt. A büntető bíróság kezdeményezheti a jogi személlyel szemben a felszámolási eljárást. A felszámoló bíróság a fizetésképtelenséget nem vizsgálja, hivatalból rendeli el a felszámolást és a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, azaz a határozat a Polgári Perrendtartás (Pp.) 228. § értelmében kihirdetésével emelkedik jogerőre. A felszámolást elrendelő végzést a bíróság tárgyaláson kívül hozza meg, nem hirdeti ki a tárgyaláson, hanem kézbesítés útján közli. Mikor emelkedik jogerőre egy ilyen határozat? A határozat meghozatala a kihirdetéssel esik egy tekintet alá, így a végzés kelte a jogerő időpontja. A jogerőre emelkedés napja tehát a határozat meghozatalának napja. a Cstv. eltérő rendelkezésének hiányában ez irányadó a fizetésképtelenséget megállapító, az adós felszámolását elrendelő végzésre is.

 

II.  Felszámolási kérelem benyújtása.

Kérelem előterjesztésére az adós, a  végelszámoló és a hitelező jogosult. Az eljárásban kötelező a jogi képviselet.

   Az adós akkor terjeszthet elő felszámolási kérelmet, ha tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg, ha tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. Csatolnia kell igazoló okiratokat, három hónapnál nem régebbi mérleget, hitelezői névsort a tartozások összegével és lejárata feltüntetésével, be kell jelentenie a pénzforgalmi szolgáltatókat, számlaszámokat. nyilatkoznia kell arról, hogy a csődeljárás lehetőségével nem kíván élni.

   Köteles a végelszámoló kezdeményezni a felszámolást, ha a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő. A végelszámoló felszámolás iránti kérelme előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről tájékoztatnia kell. A kérelem mellékletei azonosak az adós által előterjesztett kérelemmel.

   Ha a felszámolás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben mellékelt tényállásokat, bizonyító iratokat mellékelni kell.

A felszámolási kérelemre jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 80.000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 30.000 forint felszámolási eljárási illetéket kell leróni (1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44.§), továbbá igazolni kell, hogy a kérelmező 25.000 forint közzétételi költségtérítést a KIM számlájára befizette. (22/2006. (V.18.) IM rendelet 6 §, 9 §)

 A végelszámolót és a hitelezőt is terheli az illeték levonásának és a közzétételi költségtérítés befizetésének kötelezettsége.

III.   Fizetésképtelenség vizsgálata, fizetésképtelenségi okok

A bíróság az adós felszámolását abban az esetben rendeli el, ha az adós fizetésléptelenségét megállapítja. Nem vizsgálja érdemben a fizetésképtelenséget, ha a felszámolási kérelmet a Csődtörvényben (Cstv. 25.§) felsorolt esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a felszámolási eljárásban a Polgári Perrendtartás alapján hoz egyéb határozatot.

A Pp. alapján kerül sor elutasításra, ha a jogi képviselő – a jogi képviselet kötelező – nem csatolja a meghatalmazását, nem rója le az illetéket. Szintén a Pp. alkalmazására kerül sor, ha a fizetési felszólításban megjelölt idő nem telt le, ilyenkor a felszámolási kérelem „idő előttinek” minősül, így azt el kell utasítani.

Amennyiben a felszámoló bíróság a fizetésképtelenségi okokat érdemben vizsgálja, kétféle döntést hozhat. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti, viszont ha a felszámolási kérelem alapos, akkor megállapítja az adós fizetésképtelenségét és a felszámolást elrendeli. Mindkét határozat érdemi döntés, a soron kívüli megszüntetés folytán az eljárás befejeződik, míg a fizetésképtelenség megállapításával a felszámolási eljáráson belül egy új szakasz, a felszámolás szakasza kezdődik meg.

A fizetésképtelenségi okokat a Csődtörvény felsorolja. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a felszámolási kérelem hat tényállásra alapítható.

1.        Szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozás (Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pont)

 

A felszámolási kérelem alapján a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a hitelező által megjelölt fizetésképtelenségi ok fennáll-e, nincs jelentősége az adós tényleges vagyoni helyzetének, nem hivatkozhat átmeneti gondokra. Erre a fizetésképtelenségi okra alapítottan, akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200.000 forintot.

 

A)    Szerződésen alapuló tartozás

Ez a fizetésképtelenségi ok akkor állapítható meg, ha az adós tartozása szerződésen alapul. A „szerződésen alapuló tartozás” fogalmába mind a szerződésben az adós által vállalt, mind a szerződésből eredő egyéb hitelezői igények beletartoznak, ideértve a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő pénzköveteléseket is.

A hitelezőnek azt kell igazolnia, hogy a követelés, amely alapján igényt érvényesít, szerződéses jogviszonyból ered. A felszámolásra irányuló nemperes eljárásnak kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a fizetésképtelenség megállapításának feltételei fennállnak-e, és csak e kérdés eldöntése szempontjából releváns tények megállapításának, és a tényekre vonatkozó bizonyításnak van helye. Lényeges, hogy a meglévő szerződés alapján a hitelező a számlát kiállította-e, az adóst a teljesítésre felszólította-e, s így adósnak a hitelező követeléséről pontos tudomása volt. A szerződés érvénytelenségét a bíróság a felszámolási eljárás elbírálásakor nem vizsgálja.

B)    Lejárt teljesítési határidő

A felszámolási kérelem feltétele, hogy a teljesítési határidő lejárt legyen, és az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette tartozását.

A Cstv. 2007. élvi LXXVIII. törvénnyel bevezetett módosítása lehetővé teszi a mulasztó, gondatlan, rosszhiszemű adóssal szembeni fellépését úgy, hogy a mulasztás, gondatlanság, késedelem következményeit az adósra terheli. Ugyanakkor nem zárja ki a gondatlan, ám jóhiszemű adósok visszaperlési jogát. Megköveteli a hitelező aktív közreműködését is, amivel a felek közötti kapcsolatra utalja a követelésbehajtás rendjét. Szükségtelen és gazdaságtalan a bírósági adminisztráció működésbe hozása, hiszen a törvény szerinti eljárás nem jelenti azt, hogy az adóst váratlanul, előzetes felszólítás nélkül érte a felszámolási kérelem benyújthatósága, mert a követelés szerződésen alapul. A módosítás garanciális szabályt rögzít: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre.

Az új megoldás nem hozza az adóst kiszolgáltatott helyzetbe. A követelés szerződéses viszonyon alapul, ami két fontos következménnyel jár. Egyrészt az adós fizetési kötelezettséget vállal, másrészt a fizetési kötelezettségére a hitelező számla megküldésével külön „figyelmezteti”. Ezt követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége: határidőn belül kifizesse, vagy amennyiben megalapozatlan azt írásban vitassa. Lehetősége van a jogkövetkezményeket mérlegelni: amennyiben a számla megalapozott és helyes, fizet: amennyiben nem megalapozott, vagy helytelen, fizet, azonban a vitatott részében immár az adós perben követelheti a hitelezőtől a teljesítést (visszafizetést). Fontos, hogy amennyiben –esetlegesen – a hitelező rosszhiszemű, az adós az általános jogelvek alapján meg tudja védeni magát. Így az elévült követeléseket bírósági úton nem lehet érvényesíteni, a felszámolás elrendelése ebben az esetben kizárt.

A fenti törvénnyel bevezetett módosítás célját vesztené, ha a bíróságnak a felszámolási kérelem elbírálása során a teljesítési határidő tárgyában bizonyítást kellene lefolytatnia. Ez a kérdés gyakran felmerül, különösen, amikor a teljesítési határidő nem év, hónap, nap szerint, hanem valamely eseményhez vagy szerződésszerű teljesítéshez kötötten kerül megállapításra. A pénzkövetelés esedékessége megállapításához oly mértékű bizonyításra lenne szükség, amely a felszámolási eljárás nem peres jellegével és a törvény céljával nem fér össze. Az adós felelőssége, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha bármilyen kifogása merül fel, azt írásban közölje. Ha nem teszi a fizetésképtelensége megállapítható.

 

C)      Számlázás, számla megküldése

A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei – így a felszámolási eljárás megindítása – nem alkalmazhatóak. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettség az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében – a fizetés elmaradása esetén – az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható.

A fizetési felszólítás megtörténtét a hitelezőnek kell bizonyítania. Az adós a számlán szereplő teljesítési határidő (esedékesség) lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig vitathatja joghatályosan a tartozást. Ezért hitelezőnek igazolnia kell azt is, hogy a számlákat az adósnak megküldte. Ha az iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkező bizonyításig – a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. ezzel szemben adós gazdálkodó szervezetre hárul annak bizonyítása, hogy az ajánlott levélként megküldött számlák hozzá nem érkeztek meg. Amennyiben ezt nem bizonyítja, vélelem támasztja alá, hogy a feladástól számított 5. munkanapon a számlákat adós átvette. Jelentősége lehet az adós eljárás során tett előadásának, illetve az eljáráson kívül a hitelezőhöz intézett nyilatkozatának. Amennyiben e nyilatkozatokban az adós elismerte tartozását, annak sem összegét, sem esedékességét az eljárást megelőzően nem vitatta, nem hivatkozott egyetlenegy esetben sem a számlák megküldésének hiányára, a számlák megküldése bizonyítottnak tekinthető.

Ha az adós a küldemény megismerését az átvétel megtagadásával akadályozza, az úgy tekintendő, hogy a küldemény az adós számára ismertté vált.

 

 

D)      Számla helyett „első” fizetési felszólítás

Ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, például a jogosult magánszemély, vagy ha a hitelező nem állít ki számlát, akkor a hitelezőnek a fizetési felszólítást megelőzően „csődjogi értelemben” is lejárttá kell tenni az adóssal szembeni követelését, függetlenül attól, hogy a szerződésben az adós számára a teljesítés határideje megjelölésre került. Tehát számla hiányában, az adós értesítésére, felszólítására van szükség.

 

E)      Fizetési felszólítás

A tartozásnak nem vitatottnak vagy elismertnek kell lennie. A tartozás akkor nem vitatott, ha az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a hitelező által küldött – a felszámolás kezdeményezésére vagy egyéb jogi út igénybevételére is figyelmeztetést tartalmazó – írásbeli felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást nem vitatta, ezért a hitelezőnek az írásbeli felszólítás tényét is igazolnia kell. Az adós vitatását akkor lehet megállapítani, ha érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét, összegét.

Az adós vitatását kizáró felszólítás tartalmi követelményeit a Csődtörvény határozza meg. A hitelező által küldött számla, vagy első felszólítás megküldése után adós a tartozást már nem vitathatja.

A gyakorlatban az adós gazdálkodó szervezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem történt meg (pl. arra nem jogosult személy vette át, így az adós Cstv szerintit felhívása nem történt meg. A másodfokú bíróság kijelentette, hogy az írásbeli nyilatkozat a másik félhez megérkezéssel hatályosul, tehát hatályossá válik akkor is, ha arról a címzett nem szerez tudomást. jogi személy esetén ez azt jelenti, hogy az adóssal szemben a fizetési felszólítás akkor hatályosul, amikor a felszólítás a székhelyére megérkezik. A bíróság szerint elvárható, hogy székhelyén a hatóságok, ügyfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon átvételre jogosult személy jelenlétéről. (BH 68/2005).

Eltérő álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, ha a hitelező a fizetési felszólítást tértivevény külön szolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként küldi meg adósnak, és azt a posta „nem kereste” jelzéssel küldi vissza a hitelezőnek, az adós felszólítása megtörtént-e.

 

Egyik álláspont: a fizetési felszólítás a felszámolási eljárást megelőzően kerül megküldésre, nem része a bírósági eljárásnak, eljárásjogi joghatások nem fűződhetnek hozzá. A fizetési felszólítás anyagi jogi jognyilatkozat, mellyel a jogosult anyagi jogi igényét érvényesíti a kötelezettel szemben. Ebből viszont az következik, hogy a fizetési felszólításra az anyagi jogi, Ptk. szerződései jog általános szabályai az irányadók: az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék, így nem annak van jelentősége, hogy az adós a fizetési felszólítást igazoltan kézhez vette-e. A törvény sem köti a felszólítás, mint jognyilatkozat hatályosulását az adós által történő kézhezvételhez. A „nem kereste” ill. a „címzett az átvételt megtagadta” jelzéssel a feladóhoz, azaz a hitelezőhöz visszaérkező  küldemények a címzetthez, tehát az adóshoz tényleges kézhezvétele nélkül is megérkeztek. A helyes értelmezés tehát: ha a tértivevényes külön szolgáltatással feladott postai küldeménynél a címzett a tértivevényen az átvételt aláírással igazolja, akkor az irat megérkezésének időpontja a feltüntetett átvételi időpont. Minden más esetben, akkor is, ha az ajánlott küldeményt a címzett aláírásával nem igazolta, a küldeményt a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni (a vélelem megdöntésének természetesen helye van).

 

Ezzel ellentétes álláspont kiindulópontja eltérő, nem a fizetési felszólítás kötelmi jogi értelemben vett hatályosulását, hanem annak kézbesítését tekintik releváns ténynek, és a fizetési felszólítás kézbesítésének hiányában a felszólítást nem tekintik megtörténtnek.

A jelenleg hatályos új Ptk. 6:5.§(2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a távollevők között a jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Támogatandó ezek szerint az az álláspont, mely szerint a számla, szerződési nyilatkozat, hatályosulásához a címzetthez való megérkezése szükséges, az „átvételt megtagadta”, a „nem kereste” jelzéssel visszaküldött küldemény megérkezett, és egyéb módon is bizonyítható a megérkezés.

A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell a követelés jogcímét, megfizetésének határidejét, és azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező megindíthatja a felszámolási eljárást. A követelés jogcímének megjelölése azért szükséges, hogy az adós egyértelműen be tudja azonosítani a hitelezői követelést. A végső határidőre vonatkozó rendelkezésnek az a célja, hogy az adós konkrét utolsó figyelmeztetést kapjon annak érdekébe, hogy a teljesítéssel még elkerülhesse a felszámolást. A „haladéktalan” teljesítésre felhívás a végső határidő megjelölésekor nem minősül teljesítési határidőnek.

A jogkövetkezményre történő figyelmeztetésnél nem elegendő a fizetési felszólításban „a Ptk.-ban biztosított jogok” érvényesítésére utalás. A Ptk., illetve az új Ptk. a késedelem esetén igénybe vehető anyagi jogi igényekről (késedelmi kamat, kártérítés, elállás) rendelkezik, nem az igényérvényesítés módjáról. A hitelezőnek a fizetési felszólításban arra kell utalnia, hogy a végső határidő eredménytelen elteltét követően a követelést jogi úton érvényesíthető.

 

F)       Vitatott tartozás

A tartozás csak akkor vitatott, ha az adós legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig írásba foglalt nyilatkozatot tett. Önmagában az a tény, hogy hitelező ugyanezen követelés megfizetése iránt peres eljárást is kezdeményezett, a tartozást nem teszi vitatottá. A felszámolási – nem peres – ügyben eljáró bíróság arra kapott felhatalmazást, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálja, és azt a Cstv. 27.§ (2) bekezdése szerint megállapítsa vagy  fizetésképtelenség hiányában  az eljárást soron kívül megszüntesse. A bíróság tehát az eljárás eredményeképpen az adós fizetésképtelenségéről dönt. Az eljárás során a bíróság nem vizsgálhatja – törvényi felhatalmazás hiányában – magát a követelést, annak fennállását, jogalapját és összeszerűségét sem.

A felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás perben történő érvényesítése esetén a hatáskörre lés illetékességgel bíró peres bíróság – eltérően a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól – a követelés jogalapjáról, összegszerűségéről dönt, anyagi jogerővel bíró, más perben vitássá nem tehető végleges határozatot hoz e körben. A fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított, és nincs lehetőség ez okból az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére sem. A követelés csak akkor vitatott, ha az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást írásban vitatta.

Amennyiben a követelés vitatása elektronikus úton történt, továbbá, ha az eljárásból kitűnik, hogy az elektronikus út a kapcsolattartás egyik formája, a felek közötti kommunikáció zárt láncot alkot, s ezért az adós a közölt vitatásra, mint írásban történő vitatásra hivatkozhat.

 

G)   A felszámolási kérelem elbírálása során a felek nyilatkozata köti a  felszámolást   lefolytató bíróságot

A felszámolási kérelem beérkezését, az adós felszámolási kérelemről értesítését követően a felszámolási eljárás kereteit, és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladatát a Cstv. és a Pp. határozza meg. A bíróság – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az eljárás menetét, a bizonyítás terjedelmét a felek nyilatkozatainak tartalma határozza meg. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ezen nyilatkozatokhoz kötve van, hivatalból az abban foglaltaktól eltérő okból a fizetésképtelenség fennállását, illetve hiányát nem vizsgálhatja és nem állapíthatja meg, és arra sincs lehetősége, hogy ezen tényállásokon túlterjedő bizonyítási indítvány előterjesztésére hívja fel a feleket.

A másodfokú eljárásban új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új bizonyíték, új tény az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására (feltéve, ha az elbírálása esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna). Nem alkalmas e tény az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására sem, figyelemmel arra, hogy a hitelező nyilatkozatát követően, melyben a levél kézhezvételét nem vonta kétségbe, nem volt az elsőfokú bíróságnak olyan kötelezettsége, hogy e tekintetben az adóst további bizonyításra felhívja.

 

H)    Beszámítás

A felszámolási kérelem elbírálása során gyakran előfordul, hogy adós azt nem tudja bizonyítani, hogy a tartozást a hitelező írásbeli felszólítása előtt írásban vitatta, ugyanakkor beszámítási kifogást terjeszt elő. A beszámítás csak akkor vehető figyelembe, ha adós közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennál, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett.

 

2.        Jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított tartozás

  (Cstv. 27. § (2) bekezdés b./pont)

 

A fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha az adós jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül fizetési kötelezettségének ne tesz eleget. A jogerős határozaton alapuló tartozás tényét, összegét adós nem vitathatja, amennyiben a teljesítési határidő eredménytelenül telik el, vele szemben a felszámolási kérelem benyújtható. Hitelező vagy végrehajtási eljárást kezdeményez vagy totális végrehajtás (felszámolás) lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő.

 

3.        Végrehajtás eredménytelensége

(Cstv. 27. § (2) bekezdés c./ pont)

 

Ha a hitelező nem felszámolási kérelmet nyújtott be, hanem egyedi végrehajtást kezdeményezett, akkor c0sak a végrehajtási eljárás eredménytelenségét követően kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását. A jogerős végrehajtható határozaton, adóbevalláson (végrehajtható okiraton) alapuló fizetési kötelezettséget az adós nem vitathatja. Védekezésként hivatkozhat arra, hogy bár tartozása fennáll, a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei hiányoznak (pl. mert időközben fizetési kötelezettségének eleget tett). A felszámolást lefolytató bíróságnak figyelembe kell vennie, ha az adós a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, és a per folyamatban van, vagy a közigazgatási bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, vagy a határozat végrehajtását felfüggesztette.

Eredménytelen a végrehajtás, ha az eljárás az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel. A végrehajtás erdménytelenségének megállapításához bármely bírósági végrehajtási módnak a ÖNADÓZÓ 2016/04. Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva

sikertelensége alapul szolgálhat (ingó-, ingatlan). A helyszíni foglalási jegyzőkönyv, amely rögzíti, hogy a társaság székhelyén a társaság képviseletére jogosult személy nem tartózkodott és lefoglalható vagyont a végrehajtó nem lelt fel, már megalapozza a végrehajtás eredménytelenségének megállapítását.

 

 

4.      Csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezségben vállalt kötelezettség nem  teljesítése   (Cstv. 27. § (2) bekezdés d./ pont)

 

Az adós ellen korábban folyamatban volt csődeljárás vagy felszámolási eljárás hitelezője terjesztheti elő a felszámolási kérelmet. Az egyezségben vállalt kötelezettséget a csődegyezség, felszámolási egyezség tartalmazza. Adós a fizetésképtelenség megállapítását a teljesítés bizonyításával kerülheti el. A fentiek szerint az adós és a végelszámoló kezdeményezhet felszámolási eljárást (Cstv. 27. § (2) bekezdés f./ pont), míg hivatalból a bíróság rendeli el a felszámolást, ha a korábbi csődeljárást megszüntette (Cstv. 27. § (2) bekezdés e./pont).

 

IV. Fizetésképtelenség vélelme

 

A felszámoló bíróság értesíti a felszámolási kérelem benyújtásáról az adóst a felszámolási kérelem megküldésével. Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bekezdés], illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát, továbbá koncesszió esetén tájékoztatni kell a koncesszióba adót is a felszámolási eljárás megindításáról.  Ha az adós határidőn belül nem nyilatkozik, a bíróságnak a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.

A Csődtörvényben meghatározott törvényes vélelem, nem megdönthetetlen vélelem. Ha az adós a 8 napos határidőt elmulasztotta és a bíróság a nyilatkozat hiányában a fizetésképtelenséget megállapítja, ezzel szemben az adósra hárul a tényállás valótlanságának bizonyítása.  Adósnak csak a végzés elleni fellebbezésben van módja a vélelem megdöntésére.

 

A Csődtörvény nem arra kötelezi a bíróságot, hogy 8 nap elteltével – adós nyilatkozatának hiányában –  a felszámolást elrendelje, hanem arra, hogy a fizetésképtelenséget vélelmezze, de nem megdönthetetlen módon, a vélelemmel szemben ellenbizonyírásnak van helye.

Dr. Mohai Károly

Könyvelői Módszertani Szemle (2015. május)

A tényállás szerint a felperesi betéti társaság beltagja tagi kölcsönt nyújtott a felperes betéti társaságnak. A kölcsön felvételét követően a felperes taggyűlésen megállapította, hogy a kölcsönt nyújtó beltag részére visszafizetni nem áll módjában. A taggyűlésen megállapította, hogy valamennyi fizetési kötelezettségének eleget tett és a határozattal döntött a végelszámolással történő megszűnésére irányuló eljárás befejezéséről.

A végelszámolás kapcsán az adóhatóság a beltag által elengedett összeget elengedett kötelezettségként a felperes bevételének minősítette és megkereste illetékügyben az illetékes hatóságot. A hatóság megállapította, hogy a felperes a beltag által elengedett követelésen tulajdonjogot szerzett, és ezért ajándékozási illetéket szabott ki rá.

A felperes fellebbezést terjesztett elő, álláspontja szerint iratellenes, mivel a fellebbezéshez csatolt taggyűlési  jegyzőkönyv pontosan azt bizonyítja, hogy a perbeli esetben nem vagyoni értékű jog ellenszolgáltatás nélkül történő lemondásáról van szó.

A betéti társaság beltagja mögöttes felelőséggel tartozik a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért. A tagi kölcsön nyújtására kötött szerződés megszűnése történt, amely nem tárgy az illetéknek.  A betéti társaságnak vagyona nincs.

A másodfokú adóhatóság a fizetési meghagyást helybenhagyta. Az elsőfokú adóhatóság a megfelelő illetékkulcs alkalmazásával helyes mértékben számította ki az ajándékozási illeték összegét. Egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Az ajándékozási illetéket abban az esetben kell fizetni, ha az ajándékozó vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül mind le és erről okiratot állítanak ki. Ebben az esetben elengedték a meglévő kölcsönt és így a kölcsönnel a társaság vagyona gyarapodik.

A végelszámolásnak akkor van helye, ha a cég nem fizetésképtelen. Ez a perbeli esetben csak annak eredményeként valósulhatott meg, hogy a beltag a saját vagyona rovására a társaság részére ingyenes vagyoni előnyt juttatott. A végelszámolás befejezésekor a társaság illetékkötelezettsége bekövetkezett.

Helytállni köteles a beltag anyagi felelőssége a betéti társaság tartozásaiért  fel sem merülhet, hiszen a társaság fizetésképtelensége éppen azért nem következett be, mert a beltag a követeléséről lemondott. A végelszámolás befejezésével tehát nem áll fenn olyan szerződés, melynek a kötelezettje és a jogosultja is ugyanazon személy lenne, erre figyelemmel megalapozatlan a felperesnek hivatkozására, mely szerint megszűnik a szerződés, ha ugyan az a személy lesz a jogosult és a kötelezett.

A felperes kerestet terjesztett elő, melyben a határozat megváltoztatását és a terhére kiszabott illeték törlését kérte.

Az alperesi adóhatóság ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a végelszámolás befejezésének időpontjában nem állt fenn olyan szerződés, amelynek a kötelezettje és a jogosultja is ugyanazon személy lenne, ennél fogva nem alapos a felperesnek a hivatkozása.

Az elsőfokon eljáró bíróság a felperes keresetét elutasította.

A betéti társaság beltagjának mögöttes felelősségét nem állapította meg. A cég jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye.  A felperes végelszámolás elhatározásakor működő társaság volt, ebből következően a felperes, mint működő társaság és az alperesi adóhatóság között adójogi jogviszony állt fenn. A beltag mögöttes felelőssége viszont csak abban az esetben állhatna fenn, ha a felperes és az adóhatóság között fennálló adójogi jogviszony befejeződött volna.

Az elsőfokú ítélet szerint tévesen hivatkozott felperes, hiszen a végelszámolás befejezésekor nem állt fenn olyan szerződés, amelynek a kötelezettje és jogosultja is ugyanazon személy lett volna. Mindig egy adott ügy vonatkozásában kell vizsgálni, amit nem befolyásol az a tény, hogy a társaság az ajándékozás útján megszerzett vagyonát a későbbiekben további gazdasági tevékenységére használja vagy kintlévőségei megszüntetésével a tevékenységét befejezi. Nem létezik olyan törvényi rendelkezés, amely a végelszámolás befejezése érdekében elengedett követelés eltérő kezeléséről, illetékmentességéről rendelkezne. Felperesnek illetékfizetési kötelezettsége csak akkor nem keletkezett volna, ha felszámolási eljárás során, tehát a felperes fizetésképtelensége esetén kerül sor a tagi kölcsön elengedésére.

Az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a tagi kölcsön, mint követelés elengedése az ajándékozási illeték tárgyát képezi, mert a követelés elengedésével a társaság vagyona gyarapodott.

A felperes felülvizsgálati kérelmét terjesztett elő, amiben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A felperes tartozásáért ugyanannak a személynek kell helytállnia, mint aki azt követeli, ezért a tagi kölcsönszerződés a társaság és a beltag között megszűnt. A szerződés megszűnése miatt nincs olyan jogügylet, amely ajándékozási illeték tárgya lehetne,

Ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratokalapján dönthet.

A Kúria szerint a felperes alaptalanul kifogásolta az elsőfokú bíróság ítéletében feltárt és ismertetett tényállást. Kúria hangsúlyozta a taggyűlési határozatra figyelemmel a végelszámolás befejezésének a tagok által elhatározott időpontjában a felperes és az illetékes adóhatóság között adójogi jogviszony állt fenn, ebből eredő jogok és kötelezettségek megállapítására nem a Ptk. szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályai, hanem az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak.

A felülvizsgálati kérelem alapján hozott ítélet kimondta, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítéletben foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor azt állapította meg, hogy az alperesi adóhatóság határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő, és mindezekre tekintettel a Kúria jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

 

Bonácz Zsolt cikke alapján

A 2013. évi CC. törvény 108.  i) pontja 2014. január 1-jétől módosította az áfatv. 176. § (2) bekezdés b) pontját.

A módosítás értelmében az egyszerűsített adattartalmú számlán kötelező feltüntetni az áfatv. 169 § n) pontjában foglalt „fordított adózás” kifejezést is, ha az adó fizetésére a termék vevője, a szolgáltatás igénybe vevője kötelezett.

Ha  a kibocsátó a „fordított adózás” kifejezést elmulasztja a számlán, akkor az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján 500.000 Ft-ig terjedő összegben mulasztási bírsággal sújtható. A számlakibocsátó a jogsértést utólag korrigálhatja azzal, hogy számlázó programmal kiállított számla esetében a korrekció a „fordított adózás” megjelölést nem tartalmazó számla érvénytelenítésével, továbbá ezen megjelölést tartalmazó új számla kiállításával kell elvégezni.

Az adóhatóság akkor is mulasztási bírságot szabhat ki, ha a kibocsátó a számlára a „fordított adózás” kifejezést, vagy azzal azonos tartalmú kifejezést jogalap nélkül tüntet fel.

Néhány példa arra, amikor a normál adattartalmú vagy egyszerűsített adattartalmú számlán a „fordított adózást” fel kell tüntetni.

Áfatv. tárgyi hatálya alá nem eső szolgáltatások

Ha az áfatv.-nek a nyújtott szolgáltatása esetében irányadó rendelkezése alapján a teljesítés helye nem belföld, akkor a szolgáltatás nem adóztatható (tehát nem adómentes!)

Abban az esetben, ha a szolgáltatás teljesítési helye szerinti tagállamban vagy harmadik országban a szolgáltatást nyújtó belföldi adóalany nem kötelezett adófizetésre – mert erre a teljesítés helye szerinti tagállamban, harmadik országban nyilvántartásba vett igénybe vevőkötelezett- akkor a szolgáltatásnyújtásról magyar nyelven kiállított számlában a „fordított adózás” kifejezést szerepeltetni kell.

X Kft. adótanácsadással foglalkozik. A tevékenységét belföldi székhelyen folytatja, állandó telephelye nincs. Adótanácsadói tevékenységet nyújtott egy német cég részére, melynek Magyarországon nincs állandó telephelye és bejelentett székhelye.

X Kft. az áfatv értelmében Németországban teljesítette az adótanácsadói szolgáltatást, tehát a szolgáltatás nem esik az áfatv. tárgyi hatálya alá. Tekintettel arra, hogy a X Kft. nem rendelkezik Németországban, sem székhellyel, sem telephellyel, ezért a szolgáltatás nem adóalanyként adózza le. Németországban adófizetésre a német adóalany, a megrendelő kötelezett.

Nem belföldön teljesített szolgáltatások teljesítése valósul meg akkor is, ha a teljesítés helye nem az áfatv. 37. § (1) bekezdése szerinti fő szabály szerint külföld, hanem az áfatv. valamely speciális rendelkezései szerint. ( 34-35.§, 39-40. §, 42. §, 44-45. §)

Az Építő Kft. építőipari tevékenységét belföldi székhelyén folytatja, állandó telephellyel nem rendelkezik. Az Építő Kft. szerződést kötött egy osztrák céggel, hogy annak az Ausztriában lévő székhelyén villanyszerelési munkát végezzenek.  Az Építő Kft. nem rendelkezik állandó telephellyel Ausztriában, és nem is létesít a munka elvégzésének érdekében sem.  Meglévő ingatlanban végzett villanyszerelés ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak minősül, így a teljesítés helyét az áfatv. 39. § (1) bekezdésében foglalt sajátos szabály alapján az ingatlan fekvése határozza meg. A teljesítés helye folytán az építőipari tevékenység ne esik az áfatv. tárgyi hatálya alá.

Az Építő Kft. az áfatv. értelmében Ausztriában teljesítette építőipari szolgáltatását. Tekintettel arra, hogy az Építő Kft. nem rendelkezik állandó telephellyel Ausztriában, ezért az építőipari szolgáltatása után nem osztrák adóalanyként köteles adózni, hanem Ausztriában adófizetésre az osztrák adóalany megrendelő kötelezett.

Külföldi igénybe vevő részére nyújtott szolgáltatásnál a számla általában nem magyar nyelven kerül kibocsátásra. A számla idegen nyelven történő kiállításának az áfatv. 178. § (2) bekezdése alapján nincs akadálya azzal a korlátozással, hogy ezen jogszabályi rendelkezés szerinti számlát csak élő idegen nyelven lehet kiállítani. Idegen nyelven kiállított számla esetében a „fordított adózás” kifejezést is a számla kiállításának nyelvén kell feltüntetni.

Nagyon fontos, hogy olyan külföldön teljesített szolgáltatásoknál, amelyekkel összefüggésben a szolgáltatás nyújtóját a teljesítés helye szerinti tagállamban, harmadik országban adófizetési kötelezettség terheli az áfa tv. 158/A. §-a alapján, a számlázás során nem az áfatv. rendelkezései az irányadók, tehát a számla adattartalmát sem az áfatv. határozza meg.

Kiss Gábor háztartási gépek javításával foglalkozó egyéni vállalkozó, akinek Sopronban van a székhelye, telephellyel nem rendelkezik. Kiss Gábor egy osztrák településen lakó magánszemély megrendelésére hűtőgép szerelést végez.

Abban az esetben, ha a javítást ténylegesen az osztrák megrendelő ausztriai lakásán végezte el, akkor a teljesítés helye az áfatv. 43. § (1) bekezdése c) pontja alapján a javítás elvégzésének helye Ausztria. Ekkor a vállalkozó Ausztriában kötelezett áfa fizetésre, mivel a megrendelő nem adóalany, tehát adófizetésre nem lehet kötelezett a fordított adózás elve alapján.

Amennyiben a meghibásodott hűtőgépet az egyéni vállalkozó elszállítja soproni székhelyére és azt itt javítja meg, akkor az áfatv. 43 § (1) bekezdés c) pontja szerint a teljesítés helye belföld. Ebből adódóan az osztrák magánszemély megrendelő részére az áfatv. szabályai szerint kellett volna számlát kiállítani, amelyben 27% áfát kell felszámítani.

Amennyiben a vállalkozó egy osztrák cég hűtőgépét javítaná meg, akkor az áfatv. 37. § (1) bekezdésében foglalt szabály érvényesül, tehát a javítás elvégzésének helyétől függetlenül a teljesítés helye a megrendelő adóalany gazdasági letelepedésének helye. A teljesítés helye folytán a szolgáltatás nem esik az áfatv. tárgyi hatálya alá. Tekintettel arra, hogy a vállalkozó nem rendelkezik állandó telephellyel Ausztriában, ezért a javítási szolgáltatás után nem osztrák adóalanyként köteles adózni, hanem Ausztriában adófizetésre az osztrák adóalany megrendelő kötelezett.

Áfatv. tárgyi hatálya alá nem eső termékértékesítések

Az Áfatv. tárgyi hatálya alá a belföldön teljesített termékértékesítések esnek.

Ha az áfatv-nek a teljesített termékértékesítés esetében irányadó rendelkezése alapján a teljesítés helye nem belföld, akkor a szolgáltatás nem adóztatható (tehát nem adómentes !) .

Amennyiben a termékértékesítés teljesítési helye szerinti tagállamban vagy harmadik országban a szolgáltatást nyújtó belföldi adóalany nem kötelezett adófizetésre, mivel erre a teljesítés helye szerinti tagállamban, harmadik országban nyilvántartásba vett igénybe vevő kötelezett, akkor a szolgáltatásnyújtásról magyar nyelven kiállított számlában a „fordított adózás” kifejezést szerepeltetni kell.

Az áfatv. 32 §-a szerint fel-és összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítése esetén a teljesítés helye a fel-és összeszerelés helye. Abban az esetben, ha a fel-és összeszerelés helye nem belföld, továbbá a belföldi eladó a fel-és összeszerelés helye szerinti tagállamban nem rendelkezik letelepedéssel, valamint a vevő ezen helyen nyilvántartásba vett adóalany, akkor az adó fizetésére a vevő kötelezett. Ekkor a termék értékesítője köteles feltüntetni a „fordított adózás” kifejezést.

áfatv. 89. §-a szerinti Közösségen belüli adómentes termékértékesítés, valamint az áfatv. 98. §-a szerinti Közösség területén kívülre történő termékértékesítés esetében fordított adózásról nem beszélhetünk. Egyrészt mindkét esetben a teljesítés helye belföld, másrészt a terméket beszerző adóalanynak a másik tagállamban, illetve harmadik országban nem a termékértékesítés jogcímén, hanem a termékbeszerzés, illetve termékimport jogcímén keletkezik adófizetési kötelezettsége. Ennek következtében nem kell a „fordított adózás” kifejezést szerepeltetni, hanem az áfatv. 169. § m) pontja szerint a számlán az áfatv. említett jogszabályi rendelkezését, vagy  2006/112/EK irányelv vonatkozó hivatkozását kell feltüntetni, vagy bármely más, de egyértelmű utalást arra, hogy a termékértékesítés mentes az adó alól.

Belföldi fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletek (Áfatv. 142. §)

Az áfatv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az adót a terméket beszerző, a szolgáltatást igénybe vevő belföldi adóalany fizeti, feltéve, hogy az ügyletben érintett mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett áfa-adóalany, valamint áfa fizetésre kötelezett.

A számla kibocsátója a számlán köteles feltűntetni a „fordított adózás” kifejezést. Törvényi korlátozás hiányában belföldi adóalany más belföldi adóalany részére is kibocsáthat idegen nyelvű számlát.

Önadózó 2014/9 dr. Kovács Ferenc cikke alapján rövid összefoglalás

2014. évi XXV. törvény

Nem változott az időszakos elszámolású ügyletek ÁFA kötelezettsége. Hatálybalépés: 2014. július 4.; átmeneti rendelkezések július 1-4. között szükségesek voltak.

2014. évi XXXIII. törvény

2008/8/EK rendelkezéseinek átültetése a nem adóalany részére nyújtott műsorszolgáltatási, elektronikus és távközlési szolgáltatások fogyasztás helye szerinti államban történő adóztatása a ún. egyablakos rendszer létrehozása az adminisztratív terhek miatt: az adóalany az adófizetési kötelezettségét a letelepedése szerinti tagállamban teljesíthesse.

2014. október 1. napjától az Art. hatálya kiterjed a távolról is nyújtható szolgáltatás utáni hozzáadott értékadó-fizetési és-bevallási kötelezettségre is. Az adókötelezettségek teljesítésére vonatkozó szabályokat az Art. 10. sz. melléklete tartalmazza.

2013/43/EU irányelv – Acélipari termékek fordított adózása –

Áfacsalások érdekében az irányelv fordított adózást vezet be az egyes acélipari termékekre 2015. január 1. napjától. Art. 31/A §-a kiegészül ennek megfelelően. AZ Áfa tv. 142 § (1) bek. j) pontja alá tartozó termékértékesítése során az áfa adóbevallásban nyilatkozik a vevő adószámáról, a termékértékesítés teljesítésének napjáról valamint a meghatározott vámtarifa szerinti bontásban az értékesített termék 1.000 forintra kerekített összegben meghatározott adóalapjáról és mennyiségéről.--> 2018. december 31. napját magába foglaló adómegállapítási időszak tekintetében kell alkalmazni.