Adóblog
Olvassa a legfrissebb híreket !

Keresés

Cikkek

A fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése

A felszámolási eljárás elrendelésének aktuális szabályainak és bírósági gyakorlatának bemutatása.

A Csődtörvény (1991. évi XLIX. törvény) célja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, vagy a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése – biztosítva a hitelezői érdekek védelmét. A csődeljárás alanya fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezet, amely a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás alanya a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek, a felszámolási eljárás pedig olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A csődeljárás célja a csődegyezség megkötése, szemben a felszámolási eljárással, ahol az elsődleges cél az adós jogutód nélküli megszüntetése, a hitelezők törvényben meghatározott módon való kielégítése mellett. A felszámolási eljárás kérelemre és hivatalból is lefolytatható.

I.  Felszámolás elrendelés hivatalból a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül

Hivatalból rendeli el a bíróság a felszámolást sikertelen csődeljárást követően, ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felelt meg, és emiatt a bíróság a csődeljárást megszüntette, valamint a Cégbíróság, illetve a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján.

A Cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást vagy kényszertörlési eljárást követően kezdeményezi a cég felszámolását. Ugyancsak kezdeményezi a Cégbíróság felszámolási eljárást – a kényszertörlési eljárás egyidejű megszüntetése mellett –, amennyiben a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés bejelentésére került sor és a bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján megállapítja, hogy a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent, vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona.

A jogi személlyel szemben a büntető ügyben eljáró bíróság büntetőjogi intézkedéseket alkalmazhat, korlátozhatja a jogi személy tevékenységét, pénzbírságot szabhat ki és megszüntetheti a jogi személyt. A büntető bíróság kezdeményezheti a jogi személlyel szemben a felszámolási eljárást. A felszámoló bíróság a fizetésképtelenséget nem vizsgálja, hivatalból rendeli el a felszámolást és a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, azaz a határozat a Polgári Perrendtartás (Pp.) 228. § értelmében kihirdetésével emelkedik jogerőre. A felszámolást elrendelő végzést a bíróság tárgyaláson kívül hozza meg, nem hirdeti ki a tárgyaláson, hanem kézbesítés útján közli. Mikor emelkedik jogerőre egy ilyen határozat? A határozat meghozatala a kihirdetéssel esik egy tekintet alá, így a végzés kelte a jogerő időpontja. A jogerőre emelkedés napja tehát a határozat meghozatalának napja. a Cstv. eltérő rendelkezésének hiányában ez irányadó a fizetésképtelenséget megállapító, az adós felszámolását elrendelő végzésre is.

 

II.  Felszámolási kérelem benyújtása.

Kérelem előterjesztésére az adós, a  végelszámoló és a hitelező jogosult. Az eljárásban kötelező a jogi képviselet.

   Az adós akkor terjeszthet elő felszámolási kérelmet, ha tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg, ha tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. Csatolnia kell igazoló okiratokat, három hónapnál nem régebbi mérleget, hitelezői névsort a tartozások összegével és lejárata feltüntetésével, be kell jelentenie a pénzforgalmi szolgáltatókat, számlaszámokat. nyilatkoznia kell arról, hogy a csődeljárás lehetőségével nem kíván élni.

   Köteles a végelszámoló kezdeményezni a felszámolást, ha a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő. A végelszámoló felszámolás iránti kérelme előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről tájékoztatnia kell. A kérelem mellékletei azonosak az adós által előterjesztett kérelemmel.

   Ha a felszámolás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben mellékelt tényállásokat, bizonyító iratokat mellékelni kell.

A felszámolási kérelemre jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 80.000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 30.000 forint felszámolási eljárási illetéket kell leróni (1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44.§), továbbá igazolni kell, hogy a kérelmező 25.000 forint közzétételi költségtérítést a KIM számlájára befizette. (22/2006. (V.18.) IM rendelet 6 §, 9 §)

 A végelszámolót és a hitelezőt is terheli az illeték levonásának és a közzétételi költségtérítés befizetésének kötelezettsége.

III.   Fizetésképtelenség vizsgálata, fizetésképtelenségi okok

A bíróság az adós felszámolását abban az esetben rendeli el, ha az adós fizetésléptelenségét megállapítja. Nem vizsgálja érdemben a fizetésképtelenséget, ha a felszámolási kérelmet a Csődtörvényben (Cstv. 25.§) felsorolt esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a felszámolási eljárásban a Polgári Perrendtartás alapján hoz egyéb határozatot.

A Pp. alapján kerül sor elutasításra, ha a jogi képviselő – a jogi képviselet kötelező – nem csatolja a meghatalmazását, nem rója le az illetéket. Szintén a Pp. alkalmazására kerül sor, ha a fizetési felszólításban megjelölt idő nem telt le, ilyenkor a felszámolási kérelem „idő előttinek” minősül, így azt el kell utasítani.

Amennyiben a felszámoló bíróság a fizetésképtelenségi okokat érdemben vizsgálja, kétféle döntést hozhat. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti, viszont ha a felszámolási kérelem alapos, akkor megállapítja az adós fizetésképtelenségét és a felszámolást elrendeli. Mindkét határozat érdemi döntés, a soron kívüli megszüntetés folytán az eljárás befejeződik, míg a fizetésképtelenség megállapításával a felszámolási eljáráson belül egy új szakasz, a felszámolás szakasza kezdődik meg.

A fizetésképtelenségi okokat a Csődtörvény felsorolja. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a felszámolási kérelem hat tényállásra alapítható.

1.        Szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozás (Cstv. 27.§ (2) bekezdés a) pont)

 

A felszámolási kérelem alapján a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a hitelező által megjelölt fizetésképtelenségi ok fennáll-e, nincs jelentősége az adós tényleges vagyoni helyzetének, nem hivatkozhat átmeneti gondokra. Erre a fizetésképtelenségi okra alapítottan, akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200.000 forintot.

 

A)    Szerződésen alapuló tartozás

Ez a fizetésképtelenségi ok akkor állapítható meg, ha az adós tartozása szerződésen alapul. A „szerződésen alapuló tartozás” fogalmába mind a szerződésben az adós által vállalt, mind a szerződésből eredő egyéb hitelezői igények beletartoznak, ideértve a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő pénzköveteléseket is.

A hitelezőnek azt kell igazolnia, hogy a követelés, amely alapján igényt érvényesít, szerződéses jogviszonyból ered. A felszámolásra irányuló nemperes eljárásnak kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a fizetésképtelenség megállapításának feltételei fennállnak-e, és csak e kérdés eldöntése szempontjából releváns tények megállapításának, és a tényekre vonatkozó bizonyításnak van helye. Lényeges, hogy a meglévő szerződés alapján a hitelező a számlát kiállította-e, az adóst a teljesítésre felszólította-e, s így adósnak a hitelező követeléséről pontos tudomása volt. A szerződés érvénytelenségét a bíróság a felszámolási eljárás elbírálásakor nem vizsgálja.

B)    Lejárt teljesítési határidő

A felszámolási kérelem feltétele, hogy a teljesítési határidő lejárt legyen, és az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette tartozását.

A Cstv. 2007. élvi LXXVIII. törvénnyel bevezetett módosítása lehetővé teszi a mulasztó, gondatlan, rosszhiszemű adóssal szembeni fellépését úgy, hogy a mulasztás, gondatlanság, késedelem következményeit az adósra terheli. Ugyanakkor nem zárja ki a gondatlan, ám jóhiszemű adósok visszaperlési jogát. Megköveteli a hitelező aktív közreműködését is, amivel a felek közötti kapcsolatra utalja a követelésbehajtás rendjét. Szükségtelen és gazdaságtalan a bírósági adminisztráció működésbe hozása, hiszen a törvény szerinti eljárás nem jelenti azt, hogy az adóst váratlanul, előzetes felszólítás nélkül érte a felszámolási kérelem benyújthatósága, mert a követelés szerződésen alapul. A módosítás garanciális szabályt rögzít: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre.

Az új megoldás nem hozza az adóst kiszolgáltatott helyzetbe. A követelés szerződéses viszonyon alapul, ami két fontos következménnyel jár. Egyrészt az adós fizetési kötelezettséget vállal, másrészt a fizetési kötelezettségére a hitelező számla megküldésével külön „figyelmezteti”. Ezt követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége: határidőn belül kifizesse, vagy amennyiben megalapozatlan azt írásban vitassa. Lehetősége van a jogkövetkezményeket mérlegelni: amennyiben a számla megalapozott és helyes, fizet: amennyiben nem megalapozott, vagy helytelen, fizet, azonban a vitatott részében immár az adós perben követelheti a hitelezőtől a teljesítést (visszafizetést). Fontos, hogy amennyiben –esetlegesen – a hitelező rosszhiszemű, az adós az általános jogelvek alapján meg tudja védeni magát. Így az elévült követeléseket bírósági úton nem lehet érvényesíteni, a felszámolás elrendelése ebben az esetben kizárt.

A fenti törvénnyel bevezetett módosítás célját vesztené, ha a bíróságnak a felszámolási kérelem elbírálása során a teljesítési határidő tárgyában bizonyítást kellene lefolytatnia. Ez a kérdés gyakran felmerül, különösen, amikor a teljesítési határidő nem év, hónap, nap szerint, hanem valamely eseményhez vagy szerződésszerű teljesítéshez kötötten kerül megállapításra. A pénzkövetelés esedékessége megállapításához oly mértékű bizonyításra lenne szükség, amely a felszámolási eljárás nem peres jellegével és a törvény céljával nem fér össze. Az adós felelőssége, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha bármilyen kifogása merül fel, azt írásban közölje. Ha nem teszi a fizetésképtelensége megállapítható.

 

C)      Számlázás, számla megküldése

A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei – így a felszámolási eljárás megindítása – nem alkalmazhatóak. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettség az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében – a fizetés elmaradása esetén – az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható.

A fizetési felszólítás megtörténtét a hitelezőnek kell bizonyítania. Az adós a számlán szereplő teljesítési határidő (esedékesség) lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig vitathatja joghatályosan a tartozást. Ezért hitelezőnek igazolnia kell azt is, hogy a számlákat az adósnak megküldte. Ha az iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkező bizonyításig – a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. ezzel szemben adós gazdálkodó szervezetre hárul annak bizonyítása, hogy az ajánlott levélként megküldött számlák hozzá nem érkeztek meg. Amennyiben ezt nem bizonyítja, vélelem támasztja alá, hogy a feladástól számított 5. munkanapon a számlákat adós átvette. Jelentősége lehet az adós eljárás során tett előadásának, illetve az eljáráson kívül a hitelezőhöz intézett nyilatkozatának. Amennyiben e nyilatkozatokban az adós elismerte tartozását, annak sem összegét, sem esedékességét az eljárást megelőzően nem vitatta, nem hivatkozott egyetlenegy esetben sem a számlák megküldésének hiányára, a számlák megküldése bizonyítottnak tekinthető.

Ha az adós a küldemény megismerését az átvétel megtagadásával akadályozza, az úgy tekintendő, hogy a küldemény az adós számára ismertté vált.

 

 

D)      Számla helyett „első” fizetési felszólítás

Ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, például a jogosult magánszemély, vagy ha a hitelező nem állít ki számlát, akkor a hitelezőnek a fizetési felszólítást megelőzően „csődjogi értelemben” is lejárttá kell tenni az adóssal szembeni követelését, függetlenül attól, hogy a szerződésben az adós számára a teljesítés határideje megjelölésre került. Tehát számla hiányában, az adós értesítésére, felszólítására van szükség.

 

E)      Fizetési felszólítás

A tartozásnak nem vitatottnak vagy elismertnek kell lennie. A tartozás akkor nem vitatott, ha az adós a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül, de legkésőbb a hitelező által küldött – a felszámolás kezdeményezésére vagy egyéb jogi út igénybevételére is figyelmeztetést tartalmazó – írásbeli felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást nem vitatta, ezért a hitelezőnek az írásbeli felszólítás tényét is igazolnia kell. Az adós vitatását akkor lehet megállapítani, ha érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét, összegét.

Az adós vitatását kizáró felszólítás tartalmi követelményeit a Csődtörvény határozza meg. A hitelező által küldött számla, vagy első felszólítás megküldése után adós a tartozást már nem vitathatja.

A gyakorlatban az adós gazdálkodó szervezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy a fizetési felszólítás kézbesítése nem történt meg (pl. arra nem jogosult személy vette át, így az adós Cstv szerintit felhívása nem történt meg. A másodfokú bíróság kijelentette, hogy az írásbeli nyilatkozat a másik félhez megérkezéssel hatályosul, tehát hatályossá válik akkor is, ha arról a címzett nem szerez tudomást. jogi személy esetén ez azt jelenti, hogy az adóssal szemben a fizetési felszólítás akkor hatályosul, amikor a felszólítás a székhelyére megérkezik. A bíróság szerint elvárható, hogy székhelyén a hatóságok, ügyfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon átvételre jogosult személy jelenlétéről. (BH 68/2005).

Eltérő álláspontok alakultak ki abban a kérdésben, ha a hitelező a fizetési felszólítást tértivevény külön szolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként küldi meg adósnak, és azt a posta „nem kereste” jelzéssel küldi vissza a hitelezőnek, az adós felszólítása megtörtént-e.

 

Egyik álláspont: a fizetési felszólítás a felszámolási eljárást megelőzően kerül megküldésre, nem része a bírósági eljárásnak, eljárásjogi joghatások nem fűződhetnek hozzá. A fizetési felszólítás anyagi jogi jognyilatkozat, mellyel a jogosult anyagi jogi igényét érvényesíti a kötelezettel szemben. Ebből viszont az következik, hogy a fizetési felszólításra az anyagi jogi, Ptk. szerződései jog általános szabályai az irányadók: az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék, így nem annak van jelentősége, hogy az adós a fizetési felszólítást igazoltan kézhez vette-e. A törvény sem köti a felszólítás, mint jognyilatkozat hatályosulását az adós által történő kézhezvételhez. A „nem kereste” ill. a „címzett az átvételt megtagadta” jelzéssel a feladóhoz, azaz a hitelezőhöz visszaérkező  küldemények a címzetthez, tehát az adóshoz tényleges kézhezvétele nélkül is megérkeztek. A helyes értelmezés tehát: ha a tértivevényes külön szolgáltatással feladott postai küldeménynél a címzett a tértivevényen az átvételt aláírással igazolja, akkor az irat megérkezésének időpontja a feltüntetett átvételi időpont. Minden más esetben, akkor is, ha az ajánlott küldeményt a címzett aláírásával nem igazolta, a küldeményt a feladástól számított 5. munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni (a vélelem megdöntésének természetesen helye van).

 

Ezzel ellentétes álláspont kiindulópontja eltérő, nem a fizetési felszólítás kötelmi jogi értelemben vett hatályosulását, hanem annak kézbesítését tekintik releváns ténynek, és a fizetési felszólítás kézbesítésének hiányában a felszólítást nem tekintik megtörténtnek.

A jelenleg hatályos új Ptk. 6:5.§(2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a távollevők között a jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Támogatandó ezek szerint az az álláspont, mely szerint a számla, szerződési nyilatkozat, hatályosulásához a címzetthez való megérkezése szükséges, az „átvételt megtagadta”, a „nem kereste” jelzéssel visszaküldött küldemény megérkezett, és egyéb módon is bizonyítható a megérkezés.

A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell a követelés jogcímét, megfizetésének határidejét, és azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező megindíthatja a felszámolási eljárást. A követelés jogcímének megjelölése azért szükséges, hogy az adós egyértelműen be tudja azonosítani a hitelezői követelést. A végső határidőre vonatkozó rendelkezésnek az a célja, hogy az adós konkrét utolsó figyelmeztetést kapjon annak érdekébe, hogy a teljesítéssel még elkerülhesse a felszámolást. A „haladéktalan” teljesítésre felhívás a végső határidő megjelölésekor nem minősül teljesítési határidőnek.

A jogkövetkezményre történő figyelmeztetésnél nem elegendő a fizetési felszólításban „a Ptk.-ban biztosított jogok” érvényesítésére utalás. A Ptk., illetve az új Ptk. a késedelem esetén igénybe vehető anyagi jogi igényekről (késedelmi kamat, kártérítés, elállás) rendelkezik, nem az igényérvényesítés módjáról. A hitelezőnek a fizetési felszólításban arra kell utalnia, hogy a végső határidő eredménytelen elteltét követően a követelést jogi úton érvényesíthető.

 

F)       Vitatott tartozás

A tartozás csak akkor vitatott, ha az adós legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig írásba foglalt nyilatkozatot tett. Önmagában az a tény, hogy hitelező ugyanezen követelés megfizetése iránt peres eljárást is kezdeményezett, a tartozást nem teszi vitatottá. A felszámolási – nem peres – ügyben eljáró bíróság arra kapott felhatalmazást, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálja, és azt a Cstv. 27.§ (2) bekezdése szerint megállapítsa vagy  fizetésképtelenség hiányában  az eljárást soron kívül megszüntesse. A bíróság tehát az eljárás eredményeképpen az adós fizetésképtelenségéről dönt. Az eljárás során a bíróság nem vizsgálhatja – törvényi felhatalmazás hiányában – magát a követelést, annak fennállását, jogalapját és összeszerűségét sem.

A felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás perben történő érvényesítése esetén a hatáskörre lés illetékességgel bíró peres bíróság – eltérően a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól – a követelés jogalapjáról, összegszerűségéről dönt, anyagi jogerővel bíró, más perben vitássá nem tehető végleges határozatot hoz e körben. A fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított, és nincs lehetőség ez okból az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére sem. A követelés csak akkor vitatott, ha az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást írásban vitatta.

Amennyiben a követelés vitatása elektronikus úton történt, továbbá, ha az eljárásból kitűnik, hogy az elektronikus út a kapcsolattartás egyik formája, a felek közötti kommunikáció zárt láncot alkot, s ezért az adós a közölt vitatásra, mint írásban történő vitatásra hivatkozhat.

 

G)   A felszámolási kérelem elbírálása során a felek nyilatkozata köti a  felszámolást   lefolytató bíróságot

A felszámolási kérelem beérkezését, az adós felszámolási kérelemről értesítését követően a felszámolási eljárás kereteit, és a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladatát a Cstv. és a Pp. határozza meg. A bíróság – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az eljárás menetét, a bizonyítás terjedelmét a felek nyilatkozatainak tartalma határozza meg. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ezen nyilatkozatokhoz kötve van, hivatalból az abban foglaltaktól eltérő okból a fizetésképtelenség fennállását, illetve hiányát nem vizsgálhatja és nem állapíthatja meg, és arra sincs lehetősége, hogy ezen tényállásokon túlterjedő bizonyítási indítvány előterjesztésére hívja fel a feleket.

A másodfokú eljárásban új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új bizonyíték, új tény az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására (feltéve, ha az elbírálása esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna). Nem alkalmas e tény az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására sem, figyelemmel arra, hogy a hitelező nyilatkozatát követően, melyben a levél kézhezvételét nem vonta kétségbe, nem volt az elsőfokú bíróságnak olyan kötelezettsége, hogy e tekintetben az adóst további bizonyításra felhívja.

 

H)    Beszámítás

A felszámolási kérelem elbírálása során gyakran előfordul, hogy adós azt nem tudja bizonyítani, hogy a tartozást a hitelező írásbeli felszólítása előtt írásban vitatta, ugyanakkor beszámítási kifogást terjeszt elő. A beszámítás csak akkor vehető figyelembe, ha adós közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennál, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett.

 

2.        Jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított tartozás

  (Cstv. 27. § (2) bekezdés b./pont)

 

A fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha az adós jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül fizetési kötelezettségének ne tesz eleget. A jogerős határozaton alapuló tartozás tényét, összegét adós nem vitathatja, amennyiben a teljesítési határidő eredménytelenül telik el, vele szemben a felszámolási kérelem benyújtható. Hitelező vagy végrehajtási eljárást kezdeményez vagy totális végrehajtás (felszámolás) lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő.

 

3.        Végrehajtás eredménytelensége

(Cstv. 27. § (2) bekezdés c./ pont)

 

Ha a hitelező nem felszámolási kérelmet nyújtott be, hanem egyedi végrehajtást kezdeményezett, akkor c0sak a végrehajtási eljárás eredménytelenségét követően kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását. A jogerős végrehajtható határozaton, adóbevalláson (végrehajtható okiraton) alapuló fizetési kötelezettséget az adós nem vitathatja. Védekezésként hivatkozhat arra, hogy bár tartozása fennáll, a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei hiányoznak (pl. mert időközben fizetési kötelezettségének eleget tett). A felszámolást lefolytató bíróságnak figyelembe kell vennie, ha az adós a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, és a per folyamatban van, vagy a közigazgatási bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, vagy a határozat végrehajtását felfüggesztette.

Eredménytelen a végrehajtás, ha az eljárás az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel. A végrehajtás erdménytelenségének megállapításához bármely bírósági végrehajtási módnak a ÖNADÓZÓ 2016/04. Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva

sikertelensége alapul szolgálhat (ingó-, ingatlan). A helyszíni foglalási jegyzőkönyv, amely rögzíti, hogy a társaság székhelyén a társaság képviseletére jogosult személy nem tartózkodott és lefoglalható vagyont a végrehajtó nem lelt fel, már megalapozza a végrehajtás eredménytelenségének megállapítását.

 

 

4.      Csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezségben vállalt kötelezettség nem  teljesítése   (Cstv. 27. § (2) bekezdés d./ pont)

 

Az adós ellen korábban folyamatban volt csődeljárás vagy felszámolási eljárás hitelezője terjesztheti elő a felszámolási kérelmet. Az egyezségben vállalt kötelezettséget a csődegyezség, felszámolási egyezség tartalmazza. Adós a fizetésképtelenség megállapítását a teljesítés bizonyításával kerülheti el. A fentiek szerint az adós és a végelszámoló kezdeményezhet felszámolási eljárást (Cstv. 27. § (2) bekezdés f./ pont), míg hivatalból a bíróság rendeli el a felszámolást, ha a korábbi csődeljárást megszüntette (Cstv. 27. § (2) bekezdés e./pont).

 

IV. Fizetésképtelenség vélelme

 

A felszámoló bíróság értesíti a felszámolási kérelem benyújtásáról az adóst a felszámolási kérelem megküldésével. Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bekezdés], illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát, továbbá koncesszió esetén tájékoztatni kell a koncesszióba adót is a felszámolási eljárás megindításáról.  Ha az adós határidőn belül nem nyilatkozik, a bíróságnak a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.

A Csődtörvényben meghatározott törvényes vélelem, nem megdönthetetlen vélelem. Ha az adós a 8 napos határidőt elmulasztotta és a bíróság a nyilatkozat hiányában a fizetésképtelenséget megállapítja, ezzel szemben az adósra hárul a tényállás valótlanságának bizonyítása.  Adósnak csak a végzés elleni fellebbezésben van módja a vélelem megdöntésére.

 

A Csődtörvény nem arra kötelezi a bíróságot, hogy 8 nap elteltével – adós nyilatkozatának hiányában –  a felszámolást elrendelje, hanem arra, hogy a fizetésképtelenséget vélelmezze, de nem megdönthetetlen módon, a vélelemmel szemben ellenbizonyírásnak van helye.