Adóblog
Olvassa a legfrissebb híreket !

Keresés

Cikkek

A társadalmi fejlődés,

a tudományok, a pszichológia és általában az antropológia az embert és annak

szociális és pszichikai tulajdonságait, viszonyait és összefüggéseit egyre

mélyebben és egyre szélesebb körűen vizsgálja. Ennek megfelelően a kép, amely

elénk tárul egyre árnyaltabb is. A kutatások lényegét úgy tudnám megfogalmazni,

hogy az ember törekvése a dolgok megismerésére egyfajta út az önmaga jobb

megismerésére, és isteni természetének kibontakoztatására tudása és kutatásai

eredményének felhasználásával, a jóra való szüntelen törekvés által. Ez,

véleményem szerint, összhangban áll azzal a tendenciával, amit az egyház a

házasságokkal kapcsolatos bíráskodásában - az 1983-as CIC bevezetése óta

különösen - képvisel. Számos szerző utal rá, hogy a korábbi törvénykönyv a

házassági kérdések szabályozásában sokkal inkább a biológiai aspektusokra

helyezte a hangsúlyt, míg az emberi magatartás és psziché XX. századi elmélyülő

kutatási eredményeit felhasználva egy sokkal személyközpontúbb felfogást tett

magáévá, s vitte végig következetesen a kánonok megújítási folyamatában. Maga

II. János Pál pápa a Familiaris consortio-ban üdvözli azokat a kutatásokat,

amelyek hozzásegítik a lelkipásztorokat koruk jobb megértéséhez, amelyben

tevékenységüket ki kell fejteniük. 

A társadalomban végbemenő változások következményei (a nagymérvű

szekularizáció és laicizmus) éreztetik hatásukat a keresztények mindennapjaiban

is, és itt főleg a hitet érő megpróbáltatások leküzdésére gondolok. Másrészt

viszont a kereszténység a krisztushívők mindennapjait át meg átszövi, életük

lényegi részét képezi, mindemellett kapcsolatuk milyensége, mélysége az

egyházzal, és sajnos a hittel is, nagyon változó lehet. A Katolikus Egyház

hitmegújítási törekvései egy sokkal személyesebb hitélet felé mutatnak, és az

egyház tagjai is e szemlélet jegyében sokkal nyitottabbakká váltak az emberek

ilyen jellegű problémáira. Ez nem csupán abban érhető tetten, hogy a

lelkipásztori tevékenység egy fokozott odafordulást mutat, hanem az egyház

által megfogalmazott irányelvek, a hit megerősítésére tett lépésekhez

felhasznált eszközök körének jelentős kibővítése is a pszichológiai és

szociológiai érzékenység jegyeit viselik, ötvözve e szakterületek legújabb

kutatásaival, továbbá a statisztikai adatokban is jól lemérhető társadalmi

változásokra (pl. válások számának folyamatos emelkedése) adott válaszok

keresésének és megoldás nyújtásának igényével. Ez azonban nem egy következmény,

hanem egy ok. Az egyház vezetői (így hatalmukon keresztül maga az egyház) nem

egyszer kapnak valamilyen elhívást, mint amilyet Szent X. Pius pápa kapott a

katolikus hit védelmére, amelyet ő egyszerűségében a legnagyszerűbben

fogalmazott meg „instaurare omnia in Christo”, mindent helyreállítani

Krisztusban, mindent megújítani Krisztusban. „Kijelentette, hogy mindenütt helyre

akarja állítani a mi Urunk birodalmát, az egyes emberekben, a családokban, az

államokban, hogy a mi Urunk királyként uralkodjon a földön csakúgy, ahogy az

égben.” Az ok tehát, ami miatt a legaktuálisabb e témakörrel foglalkozni, az a

hit védelme és általa a lelkek üdvének szolgálata.

Milyen főbb okok miatt kerül sor a házasságok

érvénytelenítésére?

A házasságok felbontásának hátterében is összetett dolgok

állnak. Manapság egyre több a házasságok felbontása. Ennek elkerülése mellett

még nagyon fontos a házasságok növelésének a száma is. Ezért érdemes megismerni

a bontás hátterében lévő okokat. Az okok vizsgálatánál azonban szembetűnő, hogy

napjainkban a szentségi házasságok érvénytelenítését kérők több mint fele a

beleegyezésre való képtelenséggel összefüggő okokra hivatkozva kéri az eljárás

megindítását. Ez a társadalomban jelenlevő, és fokozódó nyomás pszichikai

hatásaira enged következtetni. 

 

A válás társadalmi megítélése:

Magyaroszrágon körülbelül a 20. század közepéig a válások száma alacsony

volt. Ennek okai egyrészt, hogy a polgári házasságok megjelenése csak néhány

évtizede jelent meg, másrészt pedig a vallásos nézet sokkal kevésbé volt kitéve

a világiás szemléletű támadásnak. Aztán a II. Világháború után vált a válás

jelentősebbé. A válások alacsony szintje ebben az időszakban még annak volt

köszönthető, hogy a válás morális hiba és egyben bűn, mivel az isteni parancs,

a felbonthatatlanság ellen szándékozik véteni. A katolikusok száma nem

csökkent, de őket is érték a világiasabb nézetek. Kb a 70-es évekig tartott az,

hogy a társadalmi életbe a válással kapcsolatosan az a szemlélet megjelenjen,

hogy nem csak az egyik fél hibája miatt lehet felbontani a házasságot, hanem a

kiüresedett kapcsolat megoldása is lehet.Ebben közrejátszik pl. a nők

iskolázottságának szintje is növekedett. 

A házasságok

és a család szerepe az egyéni és a közösségi életben, ezek társadalmi

megítélése:

A II. Világháborúbtól áttekintve elmondható, hogy igen változatos

tendeciát mutat a házasság kötések száma. A II. Világháború után magas volt a

házasságkötések száma kb az 50 – es évekig, de ez után ez a tendencia

leágazóban volt. Manapság meg a házasságkötések száma nem annyira jelentős.

Ennek több oka is lehet: pl a nők iskolaivégzettsége magasabb , mint korábban;

egyedül is eltudják tartani magukat. Jellemző még a mostani időszakra, hogy

későn kötnek házasságot a párok. A házasság és a család szerepe jelentős a ma

napig is Magyarország. Jelentős ez az embereknek, a társadalomnak, de az

államnak is. 

 

A válások

alakulása, statisztikák, okok, társadalmi megítélés 

A polgári

bontó okok és egyházi érvénytelenítési okok összehasonlítása:

A válást társadalmi

hibának tekintő szemlélet, jogalkotás és bírói gyakorlat a válás negatív

következményeire helyezi a hangsúlyt, azoktól próbálja a társadalmat, s a

gyengébbik felet megvédeni. A válást pszichikus hibaként felfogók viszont a

békítésre, az ezt elősegítő pszichológiai kezelésre, családgondozásra,

tanácsadásra helyezik a hangsúlyt. Az egyházi, főként a szentségi házasságok

felbontásának alapelve a hit java, a lelkek üdve. Felbontásuk csak nagyon

kivételes esetben lehetséges. A feleknek bizonyítani kell, hogy a sikertelenség

gyökere már a házasság megkötésekor fenn állt, de arról a felek csak a

házasságkötést követően figyeltek fel. A szentségi házasságok megmentése

érdekében lehetőség van úgy nevezett különválásra (szeparációra). Itt a

házasság nem szűnik meg csak a megszerzett jogokat és kötelezettségeket

függesztik fel. Számos hasonlóságot mutat a polgári bontási okokkal.

A vétkességi elv volt

az uralkodó elv a házasságok felbontása esetén. A közös megegyezésen alapuló

válást nem támogatta sem a polgári sem a vallási nézetek. A törvény felsorolta

taxatíve, hogy melyek azok az okok, amelyek fennállása esetén megszüntethető a

házasság. 

 

A válások alakulása a statisztikák tükrében:

Felmérések szerint a

válások abszolút száma az utóbbi néhány évben határozottan csökkenő irányzatot

mutat, bár ennek értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy azok egyre

kevesebb házasságkötésre, illetve házasságban élő párra vonatkoznak.

A válás okai:

Kimutatható viszont, hogy a válás nagyobb valószínűséggel következik be

azoknál a házaspároknál, akik nagyon fiatalon kötnek házasságot, a

házasságkötés előtt együtt élnek, nincs gyermekük és nem vallásosak.” Ezek a

statisztikailag is kimutatható válóokok nagyban megerősítik az egyház

házasságfogalmának hitelességét. Vagyis hogy a házasság előtti együttélés nem

azonos a házassággal, mivelhogy a házasság szentsége csak Isten áldásával

megvalósuló valódi elköteleződésen alapulhat és valósulhat meg. Másrészt, hogy

a házasság lényegi feladata az élet továbbadása, a gyermek nemzésére és

nevelésére irányultság.

Napjainkban a polgári házasságok valóokai között az egyik legjelentősebb

ok az elhidegülés. Emellett még jelentős ok a hűtlenség. A hűség megszegésével

a házasság egyik lényegi tulajdonságát képező, az Isten által kívánatosnak

kinyilvánított egység valójában megtörik.

 Társadalmi megítélés:

A házasság

továbbra is a legtámogatottabb és a többség által elérni kívánt

párkapcsolati/együttélési forma. Jelentősen változott az élettársi kapcsolatok

megítélése: a házasság nélküli együttélések néhány évtizede még deviánsnak

tartott együttélési formából napjainkra elfogadott párkapcsolati formává

váltak. A házasságot a magyar felnőtt népesség 30 százaléka tartja élethosszig

tartó kapcsolatnak, amelyet nem lehet felbontani. A boldogtalan házasságok

felbontásával azonban csaknem háromnegyedük egyetért. A válást követően az újraházasodási kedv azonban

igen alacsony, az elváltak sokkal gyakrabban választják a kisebb elköteleződéssel

járó élettársi kapcsolatot, illetve önként, vagy kényszerből az egyedülálló

státuszt. Ez azonban nagy valószínűséggel nincs összefüggésben az Egyház

házassággal kapcsolatos felfogásával, vagyis hogy a polgári válás nem bontja

fel a szentségi köteléket. A házasság nem választásának sokkal inkább vannak

pszichés és anyagi okai, mint fentebb említettük. 

A házasságok érvénytelenítésének folyamata:

A felperes benyújtja a keresetét az I.fokú bíróságnak, ezután a bíróság

elnöke elvégzi a elemzést. Itt elutasíthatja a keresetet. A Diginitas connubi

előírja a keresetlevél kötelező mellékleteit. A keresetlevél befogadása előtt a

bírónak ki kell kérnia a kötelékvédő véleméynét. A befogadást követően az

eljárás megindul. Megtörténik a keresetlevél alapján a perkérdés

megfogalmazása, percímek megállapítása.A döntés jogerőre emelkedéséhez 2

különböző fokon eljáró bíróságnak kell ugyanazt az ítéletet meghoznia. Az

első ítélet, amelyet hivatalból felterjeszt az elsőfokú bíróság a fellebbviteli

bírósághoz, még megerősítést kell, hogy nyerjen a magasabb fokú bíróságon is.

Ez történhet határozathozatallal (amely másodfokú ítéletnek tekinthető), amely

megerősíti az elsőfokú ítéletet, vagy ott lefolytatott rendes eljárással. Az

ügyek azonban nem mindig végződnek itt. mind a régi Kódex, Az eljárás során

mind a Provida Mater azt feltételezi, hogy a semmisségi alap lényegi része a

jogvita tárgyának, és az ítéleteknek meg kell egyezniük a semmisség alapjában

ahhoz, hogy egybehangzók legyenek. Rota által gyakran alkalmazott lényegi

egybehangzóság magába foglalja a jogcím azonosságát, a semmisségi alapok

különbözősége pedig nem vezet feltétlenül a jogcím megváltoztatásához. a Rota

Romana felfogásához hasonló iskola inkább foglalkozik a vita lényegével, mint a

különböző jogi elnevezésekkel.

Lehetséges pl. hogy valaki, aki ismeri ugyan a katolikus házasság

felfogást, azt elfogadni nem tudja (pl. a hittől eltávolodott és ennek

következtében kizárja a felbonthatatlanságot), de mint kánoni formára

kötelezett katolikus a házassági beleegyezést annak megfelelően adja meg,

ezáltal valójában érvénytelenül köt házasságot. Házasságát azonban mindaddig

érvényesnek vélelmezzük, míg az érvénytelenség be nem bizonyosodik. Színlelt

beleegyezése valójában a fél magánügye marad, ha ő vagy házastársa nem akarja a

köteléket semmissé tenni, azaz nem támadja meg érvényességét.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ezek a reformtörekvések sem

egyenként, sem összességükben nem szolgálják sem a házasság, sem az

igazságosság elvét.

A házassági pereknek van még egy speciális résztvevője, ő a kötelékvédő.

kötelékvédő munkája biztosítja a "kontradiktórikus perbeli egyensúlyt,

amely segítsége a bírói döntésnek, és feltétele az objektíve igazságos ítélet

meghozatalának.

A házasságok érvénytelenítésének történelmi változásai:

Ahhoz, hogy meglehessen vizsgálni az érvénytelenségi okokat és

változásait, meg kell vizsgálni azt, hogy mitől lesz egy házasság érvényes. A

kánonjog nagyon sokat merít a római jogból, de a római jog a házasságot a

kapcsolattal azonosítja, ha a felek között nem volt egyetértés akkor

elválhattak. A keresztény házasság azonban felbonthatatlna Isten akarata

szerint, ezért különbözik minden addigi házasságfelfogástól. A keresztények

házassága Krisztus és az Egyház egységének jele. Újabb komoly állomás a jogfejlődésben a

XI-XII. század, amikor egyrészt a valláskülönbség tilalma ellenére kötött házasságokat

érvénytelennek is nyilvánították, továbbá kibontakozott nem csupán a házasság

végpontjának értelmezése, de a kezdőpontjáé is, azaz a házassági érvényesség

fogalma körüli viták. A korai kereszténység atyái az elhálástól tették függővé

a házasság érvényességét, Gratianus szerint azonban a házassági szerződéssel

jön létre, de meghagyva az elhálás jelentőségét állította, hogy azzal válik

felbonthatatlanná. Lombardus azonban nem tulajdonított ilyen szerepet az

elhálásnak, így nézete szerint a házasság a beleegyezéssel jön létre és

onnantól kezdve felbonthatatlan. Az elhálás jelentősége, hogy szűk körben de

engedi a házasság felbontását.

Az egyházi törvényeknek összhangban kell lenniük a világmindenséget

teremtő s az egyházat megalapító és sajátos küldetéssel megbízó Isten üdvözítő

tervének nagy gondolatával, az isteni ratioval, logosszal.

A polgári házasság intézménye a különválasztás olykor drasztikus módja

ellenére is komoly elvi hasonlóságot mutat a szentségi házassággal, hiszen a

polgári házasságkötés módja ugyanolyan, mint az egyházié, vagyis a „házasság

akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt

személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Az anyakönyvvezető a

kijelentés megtörténte után a házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyzi.”

Továbbá a polgári házasságnál is maguk a felek „szolgáltatják ki” egymásnak a

házasságot, nem pedig összeadják őket. Az anyakönyvvezető csak hivatalos tanú.

Miután a házasság érvénytelenítésénél tehát alapvetően a házasság

létrejöttének körülményeiből indulnak ki, lényeges kérdés, hogy a házasság

mikortól jön létre. Ebben a kérdésben nincs teljesen egységes álláspont. A két

fő irányzat, a perszonalista és a kontraktualista. 

Az érvénytelenségi okok az 1095. kánonban foglaltakkal bővültek. 1095.

kánon szerint: a házasságot jogképes felek törvényesen kinyilvánított

beleegyezése hozza létre. Belegyezési hibaként 3 típust határoz meg: az értelem

részéről, az akarat részről, a beleegyezésre való képtelenséget. Az általános

jogelv, hogy a házasság beleegyezése a szabad akarat megnyilvánulása a döntés.

Az egyház szerepe,

felelőssége a házasságkötésben, az érvénytelenítési eljárások számának

csökkentésében.

A szentírás legfőbb tanítása, hogy a lelkek üdvösségéért kell cselekedni

az egyházban. Egyetlen elvesztett lélek is veszteség, ezért is különösen nagy a

felelősség A házasságot létrejönni és működni segítő lelkipásztori

tevékenységek minden szakasza nagyon fontos. A házasságkötés gondos

előkészületek után olyan rítus, amely a felek teljes önátadásával valósulhat

meg. A házasságban vállalt kötelességek és az általa kapott javak élethosszig

való fennállása mindenkire hatalmas jót és hatalmas felelősséget tesz. A

Familiaris consortio az egyház családok védelmében betöltött és betöltendő

szerepét vizsgálva kiemeli, hogy „Leginkább pedig az ifjak felé fordul az

Egyház, akik házasságkötés és családalapítás előtt állnak. Az egyházi jog szerint, akit a

törvény nem tilt, házasságra kell engedni, vagyis csak különösen indokolt

esetben tarthatják távol a személyt a házasságkötéstől. A Familiaris

consortio pedig azokra a nehézségekre hívja fel a figyelmet, amely a már

meglevő családok és a társadalom mintaadó és nevelő képességének

hiányosságaiból adódnak, amelyek miatt kiemelten fontos az egyház segítő

hozzáállása és előkészítő munkája

 A jelen gyakorlat

bemutatása 

 Jegyesoktatás:

A legáltalánosabb és

legismertebb házassági felkészítés a jegyes-oktatás, erre különféle formákban

kerül sor. Az 1067. kánon ezt megengedő módon szabályozza.

A klasszikus jegyesoktatás úgy látszik háttérbe szorul. A jegyes

felkészítés új dimenziói nyílnak meg: Nem kötött a forma, lehet előadás,

beszélgetés. Az önismeret témaköre elengedhetetlen része. Másik két párhuzamot

mutató fő témakör a testi, lelki szerelem kérdése a házasságkötés előtt és

után, illetve a családtervezés, a gyermeknek, mint Isten ajándékának

elfogadása. Javasolt legalább a tervezett esküvő előtt egy évvel elkezdeni a

közös munkát, amelyben az is nagyon pozitív, hogy a lelkipásztorok nincsenek

teljesen magukra utalva, mert az egyházon belüli élet különböző szereplői

segítik ezt a kiemelten fontos munkát.

 Családi programok:

Az a fontos szempont,

hogy a jegyesek felkészítése ne érjen véget a jegyes-oktatással, hanem kapják

meg a közös élet indulásakor és azután is a támogatást, a keresztény közösségek

felelősségére hívja fel ismét a figyelmet. Igyekszik a családokat

önerejéből, és az összefogás, a mintaadás által támogatni, segíteni. Pl. MÉCS

mozgalom Családközösségek plébániai alapon szerveződő, szentségi házasságban

élő házaspárokból álló csoportok. Felfogásuk szerint a házastársak arra

születtek, hogy szeretetet árasszanak mindenfelé. nem elsősorban a nagy bajban

levő házasságok megmentését szolgálja, sokkal inkább házassággondozás, ami a meglevő

kapcsolatot mélyíti és erősíti.

Katolikus/keresztény

honlapok:

II. János Pál pápa

felhívta a figyelmet a tömegtájékoztatás veszélyeire. A legjelentősebb

ellenőrízhetetlen médium az internet.

A sokszor lelki elszigeteltségben élő megkereszteltek, akik nem élnek

aktív hitéletet, az internet útján számos hitéleti információhoz és

lehetőséghez jutnak. Ez a fajta kapcsolat természetesen nem helyettesíti a

személyek közötti face-to-face kapcsolatokat, de jó katalizátora lehet a kereső

léleknek az odatalálásban. További érdekes jelenség, hogy az internet

használatának egyik különös oka a bizalmatlanság, a hit gyengülése, amely nem

csupán a többi ember jó szándékával kapcsolatos, de a személynek a saját sorsa

kimenetelével is. Bízni Istenben és a másik emberben itt nem kézzelfogható

valóság.

Válság és konfliktuskezelő segítő csoportok:

Néhány közösség az egyház alapvető lelkiségéből és feladataiból kiindulva

már célzottan is segíteni kíván azoknak, akik mégis ebben az életállapotban

vannak akár önként, akár annak elszenvedőjeként. AzAVE program keretében, amelyen gyermeküket egyedül nevelő

szülők vehetnek részt azzal a céllal, hogy a válás, különválás, vagy özvegység

okozta kényszerpályát újratervezéssel kifutópályává tehessék, ahogyan a

szervezők fogalmaznak.

A mai kor

kihívásaira válaszol ez a hétvégesorozat, és nem csak az egyházban példa

nélküli, de a világi kurzusok, tréningek, tanfolyamok között sem gyakori a

hasonló indíttatású.

További

lehetőségek felvázolása:

-         

A

lelkipásztorok felkészítése az alapos jegyes-vizsgálatra

Jegyes-felkészítő: célja

nem az, hogy kiderüljön, miért nem alkalmas valaki a házasságra és esetleg a

kérdések, nézeteik feltárásának következtében erre a felismerésre jussanak,

hanem hogy a felmerülő kérdésekre adott őszinte válaszaik fogódzót jelentsenek

a lelkipásztor számára is, hogy mely területen tud segítséget nyújtani a

jegyeseknek. A jegyes-oktatás mellett már működő lehetőség a keresztény

házaspárokkal folytatott konzultáció.

Összefoglalás, konzekvenciák levonása

Összefoglalva

elmondható, hogy a sok problémával küzdő házasság intézménye a társadalmi változások, és egyes

funkcióinak változása, eltűnése, míg újabbak megjelenése közepette is betölti

alapvető funkcióit. E feladatainak megfelelő megvalósításában, különösen a

szentségi házasságok nem állnak egyedül, számos segítő kezdeményezés karolta

fel a családok és a házasságok ügyét. Az egyház felismerése a házasságra való

több lépcsős felkészítés kapcsán pedig egy akár életre szóló gondoskodási lánc

kialakulását és működését feltételezi. A folyamatok megismerését, a módszerek

bővítését és a gyakorlatba való átültetés lehetőségeit nagyban támogatják a

modern tudományok eredményei. A gyakorlatban való felhasználásuk minél

szélesebbé tétele érdekében pedig elengedhetetlen a lelkipásztorok képzésének

ilyen szempontok szerinti bővítése, specializálása is. Nagyon lényeges az

egyház egészének felelőssége és a hívek minél szélesebb körű bevonása, hogy a

családegyház létrejöjjön, éljen és megújuljon.